Elszigeteltség vagy egyetemesség?

Márkus Béla nagyjából azzal zárja Gál Sándorról írt monográfiáját, hogy a szerző (közös felvidéki sors ide vagy oda) a Grendel Lajos által írt A modern magyar irodalom története c. művében nem kapott helyet, még a hivatkozások sorában sem. Amint Elek Tibor Grendel-monográfiájából kiderül, ez korántsem véletlen: Grendel egészen eltérő esztétikai elvek mentén alkotott. Mondhatni, türelmetlen vehemenciával elutasította mindazokat, akik megmaradtak a (neo)realizmus primer valóságábrázolása mellett, ő a lázadó individuum nézőpontjából vizsgálja a világot, nem egy közösség perspektívájából.
A Gál-monográfiáról szóló írásomban azt állítottam, az erdélyi és felvidéki irodalom bizonyos értelemben párhuzamos valóságoknak tekinthetők, de lám, a felvidéki irodalom különböző szeletei sem feltétlenül a kongruencia elve mentén strukturálódnak. Grendel Lajos a szlovákiai magyar irodalom tán legismertebb prózaírója, kanonizációja – amint ezt Elek Tibor is érzékelteti – az anyaországi recepció eredménye, mely többnyire pozitívan fogadta a szerző előremutató, a posztmodern vívmányait is jól hasznosító műveit.
A monográfus pontosan rámutat Grendel jelentőségére: a felvidéki magyar irodalom hagyományszemléletének, értékrendjének radikális átalakítására. Elek Tibor kiemeli szemléleti nyitottságát, méltatva „a kisebbségi tudatot és irodalmat terhelő mítoszok, tabuk” megkérdőjelezésének törekvését. Grendel az örök megújulás hirdetője, aki regényeiben, novelláiban a valóság mögé való belátás, a mélyebb összefüggések felfedésének individualista útját járja.
Elek Tibor teljes pályaívet rajzoló monográfiájában ennek buktatóira is rámutat: az énbezártság motivikus és tematikus szinten önismétléshez vezet, a monográfus ugyanakkor azt is jelzi, Grendel tehetségét az mutatja, mindig sikerül újat hozzátenni az adott témához, ha nem másban, hangszerelésben, stílusban, így lazán összefüggő regényfolyamokat, ciklusokat alakítva ki.
Elek Tibor nyolc fejezetre (plusz függelék) tagolva elemzi Grendel epikus műveit, esszéit, irodalomtörténeti vállalkozásait, áttekinti az elég gazdag recepciót, reflektál az első pályaszakasz monográfusa, Szirák Péter művére, ugyanakkor saját látásmód és értékítéletek mentén sommázza Grendel munkásságát.
Az már a sors iróniája, hogy a 2018 elején megjelent monográfia azzal a gondolattal zárul, az életmű még nincs lezárva, számos meglepetést tartogathat, pár hónap múlva azonban, 2018 decemberében Grendel Lajos elhunyt.

Elek Tibor: Grendel Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2018.