Egyre kisebb mohácsok

aktuálpoétikai labdamenet

‍

Az égen sirályhordák kaszabolják

a bárányfelhőket.

A környező fákon kabócák rikoltoznak,

imára hívják az igazhitűeket.

Az erdőn túli helyszín, mint úszó sziget,

más tájak fövenyébe szőve

sodródik szelíden.

Folarin Balogun is látja a sirályokat

a monacói bícsen.

Hallja a kabócákat a környező fákon,

a jorubák látható és láthatatlan szavait,

a brooklyni hászid kakasokat

s a lelátók csendjét is hallja.

Folarin Balogun mohácsa

valahol Bosznia-Hercegovinában van.

Na de minden mohácsnál

akad egy felmentő sereg is,

egy Szapolyai,

aki a hírek szerint nem érkezik meg időben.

Folarin Balogun Szapolyaija

időben érkezett,

hej, narancs bársony süvegem…

miáltal az a bizonyos mohács

merülő Atlantisszá változott.

Folarin Balogun mégsem kerülhette el sorsát.

Az történt,

hogy mohácsa átsodródott

Bosznia-Hercegovinából

Belgiumba,

ahonnan Szapolyai elkésett.

Most tehát ott áll a monacói bícsen,

nézi a sirályok handzsárcsőrű hadát,

hallgatja a kabócák örömódáit,

mint mi

ezen az úszó szigeten

(ne hagyjatok hát tengenem!),

más tájak fövenyébe szőve,

ahol minden helység neve

mohács.

Esetleg: Mohaciu. Vagy Mohăceni.

De hát miért, kérdezi

a monacói bícsről

Folarin Balogun.

Kopognak a kopják fáján

a látható és láthatatlan szavak.

Válasz? Nincs.

Az autonóm mennyország irgalomatyja

rendel egy lattét az egyesült korzón.

A szalonkomisszár szociológus

eligazítja nyakán a palesztin sálat

és illegalitásba vonul az egyetem pincéjében,

egy egyenlőbb erdéjért, természetesen.

A janicsárvérű mártírnő bedob egy vodkát

         Xanaxszal,

és megírja a legújabb jelenések könyvét.

Az emigráns vátesz rózsaszín bocskaiban

vezeti az operettforradalom

         librettókönyvelését.

A pillanat törpe bethlengáborai

homárvillákkal szurkálják egymást

(hátba, hátha, hátha…!)

regionális kerti partikon.

Közben a mohaciuk,

a mi hőn szeretett mohăceni-jeink

egyre töpörödnek,

lassan rezervátumnak is aprók

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

elférnek egy emlékplaketten.

És Szapolyai?

Valahol meccset néz.

De majd érkezik…

‍