Demeter Ferenc versei

Rácmolnár Sándor: Boxer

Létező

ha lesz majd tekintélyünk azzal majd mit kell csinálni?

azt mondták nekem hogy lehetek én is majd olyan mint

az összes többi verbunkos úr a televízióban –

nem-tapasztalt dolgokban megvilágosult

sajnálom azt majd hogy nem az lettem aki te sohasem lehettél

bocsánatot kérek tőled hogy nem teljesítettem be én a te álmaidat

mert azt mondták akárki lehetek csak én pont akárki

nem akartam lenni

átlagos de különleges valódi de nem igaz

pont annyival kevesebb mint amennyivel más több

mégis önléthiányban és ürességben

örökké változol

embertársaid idegesítő egyszerűsége szorongással tölt el

túl sokat képzelünk magunkról

pedig ez a szétszorongunk-a-gecibe életforma

éppen csak hogy szükséges lassan mindennapos

azért vagy alternatív hogy ne lehessen rád fogni hogy olyan vagy

mint az összes többi

akkor én is lehetek valaki

nem keresztény értékekkel megáldott posztmodern mártír szent

tükörbe nézve az túl szép lenne hogy

pogány szemeimet önmagamon legeltessem

ne szakíts el a nirvánából

vagyok én tapasztalható anyagi forma

de kötök össze emléket jelennel

a tudatom szedi szét a világom

az idő illúzió

nincs többé kauzalitás

nem kapom a helyemet

a rímek a személyes filozófiám ellen vannak

és igazi kolozsvári tömegközelekedés-szagot árasztok magamból

egy esettanulmány az életed

minden sorodnál hánynod kell

egyéniséged paródiája vagy

hiszen sosem voltál még önmagad igazán

perpetuum mobile

Természetes rend

miért van az hogy

valamikor valamiért

valamiben valamiből

akármit akármiért

nem tudtunk de kellett hogy

mégiscsak dolgokat

csináltuk azért hogy ne kelljen

tenni azért hogy ne lehessen

lassan túl sokszor

szállna el az írás

és maradna meg a kimondott szó

mert nem vagyok az a valamit valamiért

se nem az a valakiből valamit

én önmagamból önmagamat adni képes vagyok

és önérzetből önérzéseket

mert én nem az a valakitől valamit

akármiért akármiket

hanem az a bármifélét bármiért

a bármikor és bármennyit

miért? miért ne

ugyanbiza azt is minek?

hát ragadjunk meg alkalmakat néha

legyünk a hangok egymás fejében

legyünk mi a sok legyünk az együtt

legyünk az egyszerre legyünk az ugyanazért

vágyjunk ugyanarra amiért

minden egyéb mellett mindenki egyéb

töltsél nekem poharamba

ugyanabból ugyanannyit hogy ihassuk ketten

ugyanakkor ugyanezt

egyfelől bűnös a másik az erkölcstelen és

ugye más így és ugye sehogy sem másképp

amiért ugyanazoknak

ugyanazokat mondjuk tegyük tettetek

legyünk a bináris legyünk a ying és yang és értsük meg hogy

ha pusztítunk nyomot hagyunk

ha építünk elfelejtenek

félig élve félve félvén lételemben élni szép

aki szerint ez nem élet annak az ő élte fél

az a tény hogy lélegeztek

lehetőség ne féljetek

élni vele

mindenkor és

mindenképp

Gigabyte

mert itt a rendőr villany s a tehén vas

és a kiszolgáló nagyobb felbontásúra lecserélve elégedett

pixelhalmaz

globális háborúikat vívják meg a sok zéró és egy kavalkádja után hagyott

kipusztult villanydrótokon száguldva

egyszerre mindenki több szálon gondolkozik

egyre több bites támogatású kernelje van a szofter

disztribúcióinknak

és halmazműveleteket végzünk minden egyes levegővételünkkel

és keressük egymás arcában defragmentált szépségünket

a giga-bájt

itt az összes tektonikus lemez merev

csak meg kell keresni az összetartozó adatsorokat

minden amit Marty McFly látott mikor visszament a jövőbe

be se következett

mert annyira félünk változni hogy Platón bebújik barlangja

sarkába s felvágja az ereit

C3PO szexrobot lesz R2D2 pedig leghamarabb porszívó

vagy kiselejtezett aprozáras ócskavas

s nézd hogy repülök szállok száguldok

sietek minden körülmények között

s amennyire fut a világ mi is ugyanúgy tartjuk vele a lépést és

irdatlan sebességgel haladunk egy bizonytalan jövő felé

s már rég túlmentünk a biztonságos féktávolságon

egyszer csak kisiklunk de ne féljetek nem most

mert a Tesla autók biztos majd átváltoznak Optimus Prime-okká

s megmentenek minket sugármeghajtású fertőzésünkből

mechanikus pókok szövik itt a világhálót

gyónjuk benne az el nem követett bűneinket

hogy kerülhessünk online mennyországba

bőgessük a motrainkat villogtatunk bliccekkel

mert itt csak az lehet korszakalkotó

ami ilyen össze-vissza futkorászós

szerte-

foszló

pokémon gó

mert mind de mind pótolhatóak vagyunk

nem vagyunk limitált kiadás csak berozsdásodott tündibündi

fekete-fehér igen-nem

leszünk a bannolt tartalom a csak láttamozott replikák

az interkonnektálódott plusz tizennyolc

a legyőzhetetlen sziget vára

a császár új ruhája

mi leszünk Caitlyn Jenner menopauzája

egy magasfeszültségre kötött nagyzenekari rondó

a kiszopott termo-anyatej utáni analóg McCombo

csapjunk fel arcunkra hát az egy kicsit felhasználóbarátabb

interfészt

ássuk el a SATA-bárdot

rakjuk vissza magunkat gyári beállításra

s mikor megnyugtatunk magunkban mindent ami kisüthette

volna a biztosítékot

azt vesszük észre hogy nagyanyáink a teraszon etetik majd

a harci drónokat

Demeter Ferenc 1999-ben született Csíkszeredában, jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi karának hallgatója. Három éve foglalkozik slam poetryvel és versírással. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.

‍