.svg)
Torony Pál: Fal 2
Miért?
Miért hallgatsz?
Miért nem válaszolsz?
Miért szoktatod
magad a magányhoz?
Miért vagy fásult?
Miért nem lelkesedsz?
Miért szoktatod
magad a mindegyhez?
Miért vagy gyáva,
szakadó, esendő?
Léthazárdjátékos:
veszítő veszendő?
Hasztalan hallgatás,
műcsönd, művilágok,
mit ér a jelenlét,
ha benne hiányod?
Monológ
Szendvics és torta az asztalon
körbeálltuk a barátnőimmel
málnaszörpöt ittunk aztán
vidáman fogócskáztunk
ugróköteleztünk bújócskáztunk
a végtelennek tűnő kertben
saját kifejezésünk is volt
úgy mondtuk hogy cákcálézunk
ami azt jelentette hogy ha a
hunyó megtalált valakit
akkor elkiáltotta magát: cákcálé
és az áldozat kiesett a játékból…
Boldog voltam hogy már hétéves
vagyok… kilencéves… tizenegyéves…
határtalannak parttalannak
halhatatlannak éreztem magam
csöndemben mégis sunyin lapult
valami ismeretlen félelem
(nélkülözhetetlen lételem)
Akkoriban azt hittem hogy
mindig gyerek maradok
a felnőttek elérhetetlen
távolságban jöttek-mentek
örvendeztek vagy éppen fájtak
mérgelődtek és hadonásztak
szerettek szenvedtek szenvelegtek
szívből kacagtak keseregtek
Hittem hogy szeletnyi
örökkévalóság a lényem
és már soha nem lesz végem…
Aztán a leckét megtanultam
mégis ismétlőre buktam
folytonosan újrajárok
minden ismert belső világot…
Szalámis szendvics csokitorta
igen jól tudom
öröklétből elmúlásba a bekötőúton…
elmúlásból öröklétbe?!
Üveggolyók a szerteszétbe…
Lét-dal
Színe a van fonákja a nincs
vicik-vacak avagy éppen kincs
Fonákja a nincs színe a van
tán maréknyi kincs a gizgazban
Mégsem kincs csupán fontos limlom
álom-járadék ingyom-bingyom
A gizgazban tán maréknyi kincs
színe a van fonákja a nincs
Megérzés
Mintha barakk mintha vár
mintha még nem mintha már
mintha öröm mintha bánat
mintha gyöngyöznének ágak…
Szaporáz az Isten felém
suttyomban a lélek-mezsgyén…
Mi szerelmünk
Mert a mi szerelmünk
űzött, hajszolt álom,
fejünk fölött köröz,
várja, hogy leszálljon.
Mert a mi szerelmünk
mintha nem is volna,
csak az árnya lebben,
s poros a porondja.
Mert a mi szerelmünk
esti mese, ábránd,
ott felejtett csöndváz
a magány tornácán…
Felismerés
Képlet vagy, lélek-alakzat,
sokadik űrlapon sorszám,
jobbik esetben adalék:
cukormáz a tortán.
Konok-ostobán ragaszkodsz,
kihez és mihez?
Konok-ostobán kapaszkodsz,
kibe és mibe?
Az álruhás hiányba.
Semmid sincs, azaz semmid van,
fosztóképződ: -telen -talan…
Bohóc voltál vagy csak bohóckodtál?
Hol van az álmok álma?
Melyik dosszié mélyén lapul?
Van-e iktatószáma?
Ennyi volt, értsd meg, ennyi volt,
az idő már nem veled házal,
nyalábold föl maradék hitedet,
és állj odébb egy házzal!
