Császári pompában a lelki nyomor

A német és magyar nyelvterület történelmi emlékezetének egyik kedves és nagy becsben tartott személyisége Wittelsbach Erzsébet, házasság révén Habsburg, egykori bajor herceglány, osztrák császárné és magyar királyné. Népszerűségét és a hagyományban kitüntetett helyen dédelgetett alakja iránti közszeretetet, amiként az élettörténetéhez és cselekedeteihez fűződő romantikus képzeletet, illetve a mindezeket összesítő utókori magas értékelést jelzi, hogy már 1921-ben (tehát alig 22 évvel a halála után) némafilmet forgattak Ausztriai Erzsébet császárné címmel (r. Rolf Raffé), és azóta, a közbeeső 102 évben számos film, filmsorozat, rajzfilm és rajzfilmsorozat készült a császári-királyi alanyról. Mind közül máig az a Sissi-trilógiaként ismert 1955–56–57-es osztrák produkció a legnépszerűbb, melyben Romy Schneider alakította a fiatal Sisit¹ a házasság előtti és a trónra lépés utáni pár év eseményei során.

A német és osztrák filmgyárak arra használták Erzsébet 1837-es születésének 185 éves évfordulóját, hogy ismét erőteljesen az emlékezet előterébe állítsák a császárné alakját, így 2021 és 2023 év eleje között két sorozattal és két egész estés filmmel gyarapodott a Sisi-kultúrkör mozgóképi tartománya. Alább ezek közül kettőt, egy sorozatot és egy filmet kiemelve, az utókori képzet két végletén megnézzük, miként ábrázolják alakját a művészi és populáris szegmensben alkotó kortársak. A kiemelés nem véletlen. Egyrészt a sorozat megtekinthető a Netflixen (The Empress – A császárné, 2022, 1. évad, r. Katrin Gebbe, Florian Cossen, Katharina Eyssen), másrészt a film, mindamellett, hogy számos filmfesztiválon versenyzett, elnyerte a San Sebastian-i fesztivál fődíját, és a Sisit alakító Vicky Krieps hazavitte a cannes-i filmfesztivál Un certain regard szekciójának és az Európai Filmdíjnak a legjobb (női) főszereplőt megillető fődíját (Corsage – Fűző, 2022, r. Marie Kreutzer).

A Netflixen összesített időben és romantikus hangvételben 6 órán át (6 epizód, egyenként 1 óra) merülhetünk el az 1854-es év eseményeiben, akkor tehát, amikor Erzsébet betöltötte 17. életévét, férjhez ment a császárhoz, szembesült a szigorú udvari etikával, anyósa nemtetszésével és újdonsült férje gyorsan kihűlő érdeklődésével, majd hozzájárult a Habsburg és az orosz birodalom között a krími háború kapcsán felhorgadt feszültség oldásához. Az alkotók megnyerő arcú színészeket válogattak a főbb szerepekre, és erős, szimpatikus, azonosulásra alkalmas jellemvonásokkal ruházzák fel mind Sisit, mind Ferenc Józsefet a pozitív oldalon, egyszersmind pedig kellemetlen, ambivalens, elutasításra alkalmas negatív színben tüntetik fel Zsófia Friderika főhercegnőt (Sisi anyósát) és Miksa főherceget (Ferenc József testvérét, a későbbi mexikói királyt). A helyszínek, szobabelsők, az épített környezet és a tárgyi kellékek tekintetében az alkotás hű tud lenni az ábrázolt korhoz, a ruházatot viszont modernebb fazonban átszabták, a protokollt leegyszerűsítették, és emellé soha nem létezett alakokkal népesítették be az udvart és annak környékét, hogy a cselekmény képessé váljon bevonni a köznépi elégedetlenséget, melynek a fordulatok terén biztosítottak jelentős szerepet. Erzsébet udvarhölgyei között ugyanis az erdélyi Apafi Leontin grófkisasszony tulajdonképpen egy álruhában beszivárgott forradalmár, akinek küldetése a császárné meggyilkolása. Ez a történetszál gondoskodik részben az izgalmakról. A többi izgalom pedig abból fakad, hogy a kissé szertelen, túlzottan őszinte, bátor, független, a világ dolgait más szempontból is meglátni képes Sisinek, jóllehet szereti a császárt, és ő ezt kezdetben forrón viszonozza, idővel rá kell döbbennie a magányra, a reprezentációs szerepi megkötésekre, a szigorú udvari etikettre, és arra, hogy neki pusztán ennyi jut a pompából és a lányként megálmodott lelki társból. Férjét lefoglalja az oroszokkal majdnem kitörő háború, a nép lázadása és a fivér trónvágya, feleségére alig jut ideje, és rábízza alig 17 éves feleségét a hidegen parancsoló Esterházy Szófia bárónéra és a főhercegnőre, akinek pedig legfőbb óhaja az engedetlen császárné megtörése.

A sorozat produkciós értéke magas, eléggé szemrevaló, eléggé fordulatos ahhoz, hogy a nézőt lekösse, és mellette kevés valódi történelmi tudást is átadjon. Hiányosságait a színészi játékban és a nyomor esztétikájában kell keresnünk, ez utóbbi vonalon erősen alulteljesít a gyártás, s bár a cselekményszál hihető, mert a Bach-korszakot jellemezte ez a típusú ellenállás és megtorlás, a sorozatban ügyetlenül sminkelt szegénység módfelett hitelteleníti mindkét fél indokait.

A császárnével szemben a Fűző nem ugyanazokban a részletekben kíván korhű lenni, s az elbeszélés hangvétele is alapvetően eltérő. Kezdjük talán ott, hogy ez nem ugyanaz a Sisi, mint akit a korábbi ábrázolásokban megszoktunk: itt 40 éves, kissé kiégett, nagyot csalódott, az összes szülésén túl van, egy gyermekét eltemette már. Lelki dilemmáinak fókuszpontjai javarészt ugyanabból a forrásból fakadnak, mint a 17 éves lányé – mivel ebben a korabeli egodokumentumok és történeti munkák javarészt egyetértenek –, viszont ekkor már nem remél változást. A császári mellőzés, a reprezentációs kényszerzubbony és az azzal járó diéták, az etikett és protokoll kalitkája, a fullasztó udvari megkötések mind arra késztették a császárnét, hogy kitörjön a szerepből, bosszúból és lázadásból idegenkedve fogadja Ferenc József ritka közeledéseit. Nem véletlen tehát a Fűző címválasztás. A kiegyezést követően gyakran utazott, Magyarországon, kedvelt fürdőhelyein, olasz és bajor tájakon kirándult. Heroint is fogyasztott, jóllehet sosem szokott rá. Alakja Vicky Krieps bámulatos megformálásában a fokozatosan elidegenedő asszonyé, egyszerre magabiztos és egyszerre bizonytalan, más férfiak figyelmét igényli, a testi képét és szellemi képességeit ért kritikákra ráerősít azzal, hogy nyomorékok és őrültek társaságát keresi, így építi le fokozatosan a birodalom iránti hűségét és a belefektetett szentséget. Lázad, a maga módján. Hozzátartozik ehhez részben az is, hogy kislányával, Mária Valériával kizárólag magyarul társalog.

A film is lázad, vele együtt. Egyre különösebb anakronizmusokkal teszi, így a női szerepek kritikájába 21. századi aktualitást is belecsempész: hibátlanul működő izzólámpák 1877-78-ban, francia feltaláló filmre veszi a császárnét, traktor várakozik a hintók előtt egy vasúti átjárónál. Modern és posztmodern ütközik a vásznon, megfelelési kényszer és kitörési vágy feszül egymásnak Sisi lelkében.

Amit fontos még végszóként leszögezni: nem tudhatjuk, milyen volt Sisinek lenni. Az egyik legnagyobb földi birodalom első asszonyának minden és sokféle vívódását még nem fejtettük meg, de közeledünk. Újabb több mint egy évszázad múlva talán megértjük őt is és a közeget is, amelyben élt.

A császárné (The Empress), színes német filmsorozat, 2022, 1. évad. Rendező: Florian Cossen, Katrin Gebbe, Katharina Eyssen. Forgatókönyvíró: Katharina Eyssen. Operatőr: Christian Almesberger, Christopher Aoun. Vágó: Boris Gromatzki, Robert Rzesacz. Szereplők: Devrim Lingnau, Hanna Hilsdorf, Melika Foroutan, Svenja Jung, Philip Froissant, Wiebke Puls, Johannes Nussbaum. Gyártó: Netflix.

Fűző (Corsage), színes osztrák–német–francia–luxemburgi film, 113 perc, 2022. Rendező és forgatókönyvíró: Marie Kreutzer. Operatőr: Judith Kaufmann. Vágó: Ulrike Kofler. Szereplők: Vicky Krieps, Florian Teicht­meister, Katharina Lorenz, Manuel Rubey, Aaron Friesz, Colin Morgan, Jeanne Werner.

Jegyzet

¹ Erzsébet királyné becenevét Sissiként és Sisiként is szokás használni, újabban az utóbbi változat vált általánossá, ezért így használjuk a szövegben is (az 1955-ös klasszikus sorozat címében viszont Sissiként szerepel, ezt így hagytuk) – szerk. megj.

‍