.svg)
Olesya Dzhurayeva (UA): Nordic light. Stockholm (Északi fény. Stokholm)
Mesterek 1.
Séta Giorgio de Chirico terein
Nyomot hagyó múltból árad,nem csodás, „anakreoni dal”.Csendet int a Mester, a napvirradni sem akar.Végtelenbe vész az árnyék,a sötét, fénymintázottarcot altat.Süllyeszt, majd kivet az üresség,szobor és oszlop közöttszédül, földre hulla szél.
A kihalt utcánSzárnyra kel az abszurd,a lehetetlen porlad,s a formában a szertartásmár nem ismétli a múltat.Az eljátszott képzeletködfüggönyt húz,s ha él,a pillanat csúcsánmegpihen,messze néz.
Csak a szél zúgásábana visszhang:„maradj nekem”,csak a víz morajában„maradj velem”.A játékőrökbábokat öltöztetnek.A megszűnt időbenéled a varázs, akáraz egyetlen napban virulóGolgotavirág.
Szférák zenéje
Ez itt asztráli lakosztályse édes pokol, se talányos mennynincs hőzöngés, hangzavarcsata utáni vert kebellankás mezőben ismeretlen arca délibábon sápadt szobors valami törvényszerű égi rendcsak te látod, hogy várbeavatottnak szól a hely.
Lent, az út testén keréknyom,kövek, bozót a szélekennyugalom száll a Szfinx körülvörös, sárga párakörökbenvalaki úton jön, társtalanula tisztáson elnémult madárszakadt ökörnyál ágat ölela győztes könnye a dicsőségben,mert csak ami elmúlt, az lehet örök.
Szférák zenéje az égövönaz árnyék, mit csak részben érteszmint pestis terjed, szent imákra hullvillám ragyog a föld belsejébenkifordított jelenben a nehéz múltvalahonnan egy hang álmodba szólhogy vágyod újra a lehetetlentmert másból is magadba tükrözimíg világot választ belőled a lélek.
