Bölcsőtől a Marsig

Borda Réka: Hoax. Scolar, Budapest, 2017.

A szerző tudja, hogy nem látunk a sötétben ülőkre, ezért igyekszik mindenféle eszközökkel megrajzolni a kontúrokat a tájékozódáshoz. Nem a tökéletes, pontos megismerés a tét, hanem a ráismerés, az észrevétel, annak tudatosítása, hogy valaki figyel. A feszültség, mint a Jurrasic Parkban, raptorveszélykor.
Látványos a perspektívákkal való játék, a múlthoz való ösztönös ragaszkodás és a távolságtartási kényszer közötti oszcillálás. „A kagyló őrzi szülőhelye morajlását.” (51.) És ez a morajlás végighömpölyög az egész köteten, az emlékek viszonylagossága és torzulása működteti a szövegtektonikát. Az üveggolyókon megtörő fény és az intergalaktikus távlatok között folyamatosan változik a fókusz. A nézőpontok elbizonytalanításával a személyességet fedi el, metaforikus viszonyok mögé rejtőzik: „Hatévesen, mikor felhúzta szoknyáját/ csak az anyagvonzalom szólt belőle.” (17.)
Elrejti a nyomokat, elsimítja a redőket, amelyek elárulnák jelenlétét. Engedi elvirágozni a nyelvet, így keres új jelentéseket, új összefüggéseket, egyéni pozíciókat a megrögzött fogalmaknak. A mondatok rendre újraírják az előzőket. Kikopik a kérdésekből az ív: nem konkrét választ keres, csak reakciót. A meggyőzésnél fontosabb az elbizonytalanítás. Expresszív képiségét precíz megfigyelései erősítik: „Ilyen hát a hatalom: kiszívni idegen/ testekből a tartást.” (23.)
Címe ellenére a kötet nem átverés – ez nem azt jelenti, hogy mentes a humortól. A ciklusokat elválasztó fekete oldalakon a kis fehér téglalapok mögötti szavakból egy-egy reprezentatív mondat olvasható össze. Az első ciklus madártávlatokból figyeli meg a színes üveggolyók közt összekoccanó emlékeket, a másodikban türkiz zsarnokok ujjai közül szivárog a ciános víz, a rendőrkék rettegés és a posztkommunizmus kényszerképzetei. A harmadik ciklusban megmagyarázhatatlan történetek űrhajói repkednek madár alakban anyátlan jelenünk és apátlan jövőnk között, hogy végül megértsük azt, hogy „a kozmosz a te eredendő hiányod”. (77.)
És ezalatt, a takarásban végigpörög egy egész családtörténet.