.svg)
Deák Zsuzsa munkája
(Részlet az Ami nem öl meg… – Sipos Zoltán Nyitra igaz története című riportregényből.)
Szóval, amikor már külön volt János és Ildi, eldöntöttük, hogy változtatunk a helyzetünkön. Autófényező szakmában továbbra sem tudtam elhelyezkedni, mivel mindenhol a szakmai tapasztalatot követelték. A Cica magazin szerkesztőségében érdeklődtem munka után, mert láttam, hogy modelleket keresnek pornófotózáshoz. Sikerrel jártam, olyannyira, hogy hamarosan a Tutti Frutti Party magazin is készített velem egy fotósorozatot. A fotózások nem voltak nagy bulik. A TFP-ban egy terhes csajjal kellett a fotós elé állnom, és egy erdő széle volt a helyszín. Csipkedtek a szúnyogok és az egész szituáció kellemetlen volt.
Időközben Ildikó elhelyezkedett egy videófilm-kölcsönzőben, és ott figyelt fel rám az egyik pornófilm-forgalmazó cég főnöke, amikor meglátogattam a barátnőmet. A faszi több szexshopot és videótékát üzemeltetett a fővárosban.
– Húha! Micsoda kidolgozott izomzat! Ilyen srácra lenne szükségem! – mondta kövér vigyorral az arcán.
– Bocs, de a nőket szeretem! – vágtam oda flegmán. Azt hittem, hogy homokos az ürge, annyira méregetett, és a megjegyzése is félreérthető volt.
– Nem, nem! Nem úgy értem, fiatalember! Filmekre gondolok! Kőkemény szexfilmekhez kőkemény izmok kellenek! – továbbra is úgy mustrált, mintha Schwarzenegger állna vele szemben.
– Nem csak az izmai kőkemények, tapasztalatból mondom! – villantotta meg lehengerlő mosolyát Ildikó.
– Önnek elhiszem, kedvesem! – mondta, és már vártam, hogy a szerelmemet is meginvitálja egy filmforgatásra, de valamiért nem tette meg. Talán félt, hogy a kidolgozott izomzatú monstrum haragra gerjed.
Jelenetenként húszezer forintot ajánlott fel, amit én elfogadtam, korrekt összeg volt. Telefonszámot cseréltünk, majd megígérte, hogy hívni fog, és távozott a tékából.
– Mit gondolsz erről? – kérdeztem a kedvesemtől.
– Azt, hogy csináld! Nincs mit szégyellned, és tudom, hogy a szíved csak az enyém – mondta, és szájon csókolt. Így kerültem kapcsolatba a pornóiparral.
Pár nap múlva egy próbamunkára hívtak. Ez annyit takart, hogy egy kényelmes szobában szexelnem kellett egy csinos csajjal, miközben az egészet rögzítette a kameraman. Az volt a lényege, hogy leteszteljenek, nem hoz-e zavarba, ha kameráznak szex közben, nem befolyásolja-e az erekciómat. Ezért nem kaptam lóvét, de egyenes utat biztosított a pornófilmezés világába. Sorra jöttek a felkérések, hetente általában két forgatás is lezajlott. Ha minden héten megvolt a két jelenet, akkor százhatvanezer forinttal zártam a hónapot, és emellett rengeteg szabadidőm volt. Ha valakit jobban érdekel, akkor keressen rá a következő filmcímekre: Pesti lányok a gruppiban, Tömött bukszák. Ez utóbbi fent van a világhálón, a legnagyobb hazai torrent-oldalon. Én vagyok a kopasz csávó benne, nagy csuklyásizmokkal és jó nagy…sármmal. A többi film címére nem emlékszem a több száz közül. Olyanok is voltak, amelyek nem kaptak magyar címet, hanem külföldi forgalmazóknak készültek: Németországba, Amerikába, Olaszországba. Direkt angol nevet választottam magamnak a külföldi export miatt, Black Jack lett a pornós nevem. Ez úgy jött, hogy a legközelebbi kollégám – vagyis inkább munkaeszközöm, hogy érthetőbb legyen – bőrkabátja az átlagostól eltérően sokkal barnább színű, szinte kreol. Érdekes, hogy a többi testrészem nem annyira sötét színű.
Az egyik német producer – Ziggi – egy kellékes haverom szerint nagy sztárt akart faragni belőlem, de meggondolta magát, mert engem különösebben nem érdekelt a dolog. Elszívtam néhány spanglit, lenyomtam a kötelező meneteket a stáb előtt, átvettem a zsét és húztam haza. Rutin volt ez, nem élvezet, egy lelketlen, minden érzelmet nélkülöző szakma.
Ez a korszak ismertette meg velem a kábítószereket, minden színész füvezett. Mondhatom, alapkellék volt ez vagy szakmai ártalom, tök mindegy, minek nevezzük. Az a lényeg, hogy kellett a lazuláshoz, enélkül nem tudtam volna olyan gátlástalan lenni a kamerák előtt.
Egy pornófilm forgatását a következőképpen kell elképzelni: általában villákat béreltek ki a producerek, szép berendezéssel, tágas szobákkal, sokszor medencével, biliárdteremmel, márványpadlóval. Lenyűgöző építmények voltak ezek, ötszáz négyzetméteres monstrumok, leginkább Budán. Konkrétan nem tudom, de ha tippelnék, százezret biztos elkértek a tulajdonosok egy napi bérbeadásért. Ilyen házakban toborozták össze a színészeket. Amíg a rendező utasítására a kellékesek előkészítették a helyszínt, a női szereplők és a férfi szereplők külön-külön szobákba lettek küldve. Volt, hogy fél napot várakoztunk, mire elkezdődött végre a forgatás. Beszélgettünk, szívtuk a füvet, és egészen addig nem láttuk a csajokat, amíg nem invitáltak be a „tetthelyre”. Amikor egy szobában volt minden szereplő, akkor szépen sorjában bemutatkoztunk a lányoknak, egymás keresztnevét tudtuk meg, semmi mást, hiszen idő sem volt csevegésre. Rögtön jött az utasítás, hogy „Munkára fel!”. Számomra ezek átlagos csajszik voltak, egy olyan van, amelyikre tisztán emlékszem, mert annyira megfogott a külseje. Tengerkék szemek, platinaszőke hajzuhatag, természetesen érzéki ajkak, és kerek szilikonkeblek. Na, attól a nőtől megőrültem.
A gázsi nem volt igazságos szerintem, mert a nők minden alkalommal duplán több pénzt kaptak, mint a férfiszereplők. Amatőr filmekről lévén szó, negyvenezer forint került egy csaj zsebébe forgatásonként. Ők az előjátéknál voltak aktívak, a férfiak meg végig oda kellett, hogy tegyék magukat. Órákon át izzadtunk, ráadásul sokszor az egészségünket kockáztatva használtunk különböző ajzószereket. Muszáj volt, hogy legyen valami plusz a szervezetünkben, mert egy jelenet forgatása három-négy órán keresztül zajlott. Ami a filmekbe végül húsz percesre van vágva, az vágás nélkül ilyen baromi hosszú. Ráadásul feszélyezett, hogy nem ismertem a csajokat, és nem is kívántam mindet, sőt, némelyik egyenesen taszító volt. Egyszer egy bálnatestű nővel kellet szexelnem egy tóparton, több alkalommal molett öregasszonyokkal. Végülis ez az én döntésem volt, hiszen minden forgatás előtt szóban megkérdezte a rendező, hogy mit vállalok, mit nem. Amiket nem voltam hajlandó vállalni – hiába ajánlottak érte plusz pénzt –, azok a következők: pisiszex, kakiszex, mazochista jelenetek, homoszex, animálszex, análszex. Nem vagyok perverz vagy ferde hajlamú, szóval ezekre hezitálás nélkül nemet mondtam. Az análszexért sokan rajonganak, rengeteg haverom ajnározta, hogy mennyire jó. Nem értem őket. Én gusztustalannak, természetellenesnek, egyenesen betegesnek tartom. Úgy tekintek a végbélen keresztüli szexre, mint a homokosok és a sittesek egyetlen szexuális lehetőségére. Nem nekem való. Azért is ítélem el, mert a szex nem arról szól, hogy fájdalmat okozzon, hanem arról, hogy örömet. Többször láttam forgatásokon, hogy rettenetesen fáj a nőnek az anális aktus, hiába volt extra adag síkosítóval bekenve az ánusza. Az egyik csaj el is sírta magát már a behatolás pillanatában. A direktor megnyugtatta, megkérte, hogy pihenjen pár percet, aztán szóljon, ha folytathatjuk. A pornós nők többsége nagyon szegény volt. Némelyik egyedülálló anya volt, munka nélkül, keserűen rossz egzisztenciával.
A színésztársaim – vagyis a férfiszereplők – viagrát vagy kamagrát használtak leginkább. Gáz lett volna, ha egy-két óra múlva csődöt mondanak a forgatás közepén. Én Papaverin injekciót használtam, a nemi szervem tövébe kellett beszúrnom, vékonyka inzulinos tűvel. Nem vicc! Kellemetlen a használati módszere, a hatás viszont biztos volt, én ebben száz százalékig megbíztam, a tablettákkal ellentétben. A titok az adagolásban rejlett, rizikós volt, pont el kellett találni a megfelelő dózist. Mivel feketén szereztem egy szteroidneppertől, orvosi utasításom nem volt hozzá. Sanyi, az egyik operatőr mondta, hogy miként alkalmazzam. Egy ampulla általában három forgatásra volt elég. Egy alkalommal viszont túladagoltam, mert aznap három jelenetet is le kellett forgatni. A rendező mohó volt, minél több anyagot akart huszonnégy óra leforgása alatt, amíg övé volt a bérelt kéró. A túladagolás eredménye az lett, hogy a forgatás után még legalább tizenöt órán át kőkemény voltam. Amikor hazaindultam, égett az arcom, tiszta ideg voltam, amiért nem képes lankadni a nemi szervem. A metrón a hátizsákom raktam az ülepem elé, azzal takartam a dudort. Hazaérkezve Ildikó azonnal rámarkolt.
– Hú, ez tényleg nagyon kemény! – mondta örömittasan.
– Ne érj hozzá!! – kiáltottam rá, mivel olyan fájdalom nyílalt bele az érintésre, ami leírhatatlan. Egyszerűen már nem bírtam használni, már az is kellemetlen érzés volt, ha a ruhaszövet súrolta. Aludni sem tudtam rendesen, de másnap délelőttre elmúlt a merevedés. Óriási megkönnyebbülés volt. Ha magától nem lankadt volna le, akkor le kellett volna csapoltatnom belőle pár milliliter vért.
Ezután pár hónapig szüneteltettem a filmezést. Muszáj volt, ugyanis nem volt képes működésbe lépni a szerszámom, Ildikót félkemény állapotban tudtam eljuttatni a csúcsra. Én is el bírtam élvezni, de nem volt olyan merev a cerkám, mint előtte. Reménykedtem, hogy újra a régi leszek, és ez szerencsére bekövetkezett.
A trauma után is folytattam a pornóipart, és használtam az anyagot, de már nagyobb odafigyeléssel. Pár alkalommal az ország legismertebb pornógurujának is dolgoztam. Valószínűleg a sok pénzének és a népszerűségének köszönhetően nagyon flegma, bunkó manus volt. Többször lekiabálta a fejemet, ha valami nem tetszett neki, a színésznőket sem kímélte. Ő volt az egyetlen, akivel utáltam dolgozni, két-három film után nem is írtam alá neki szerződést. Egyszer a következőképp utasította az egyik színésznőt:
– Nyald a nyelved! – mondta magyartalan megfogalmazással. Erre hatalmas röhej szaladt ki a torkomon.
– Mit röhögsz, te vadbarom?! – ordított, mintha az anyját szidnám.
– Hülyeséget beszélsz, ezen nem lehet nem nevetni! – vágtam vissza őszintén.
Másik alkalommal túl közel parkolt a böhöm nagy Opel Senatorával a mellette álló autóhoz és alig bírt kiszállni. Az egész stáb kacagott a százötven kilós pacák kínlódásán.
A nemi betegségek elkerülése sem volt egyszerű dolog. Amikor elkezdtem a filmezést, csak aids-teszt kellett, később már úgynevezett full-teszt volt a kötelező, ami mindenféle fertőző betegséget kimutat. Amíg nem volt teljes teszt, több alkalommal elkaptam a kankó nevű nemi betegséget. Ennek az a tünete, hogy sárgás váladék folyik a húgycsőből és a vizelés iszonyúan égető fájdalommal jár. Dr. Ganda Zoltán barátomat már említettem, ilyen esetekben ő húzott ki a csávából.
– Szevasz, Doki! Van egy kis gond – hívtam a telefonján.
– Szevasz! Mi lenne az, Zolikám? – mondta barátságos hangon.
– Elkaptam valami szart valamelyik pornós picsától, baszki... – és közöltem vele a tüneteket.
– Ez kankó. Gyere be a rendelőmbe, pont ügyeletes vagyok!
Mindig lehetett számítani rá. Miután bediktálta a címet, indultam is. A kórháznál megcsörgettem, majd elém jött a lifthez, és bekísért az irodájába.
– Ülj le! Pár perc és hozom a gyógyszert – mondta magabiztosan magas, jó megjelenésű, napbarnított bőrű, intelligens arcú orvoscimborám.
– Oké! – majd vártam, és ahogy ígérte, nemsokára megjelent egy ezer milligrammos fiolával, benne hófehér porral.
– Kokaint akarsz nekem beadni? – poénkodtam.
– Ez megfelelőbb a célra, csak figyeld! – válaszolta mosolyogva. – Sipikém, ez az országban fellelhető legerősebb antibiotikum, amit csak olyan betegeknek mernek beadni, akik semmi más antibiotikumra nem reagáltak – közben már hígította a cuccot és rutinosan felszívta egy fecskendőbe. Intravénásan adta be az egész adagot.
– Nem sok ez? – kérdeztem enyhén csodálkozva.
– Amennyire ismerlek, neked nem. Olyan szervezeted van, mint egy lónak. És így holnapra elmúlik a bajod – pont így történt, másnap reggelre teljesen kitisztult a szervezetemből a baktérium.
Haklik Tamás: 1980-ban született Ózdon, jelenleg is ott él, szociálpedagógus, hajléktalanellátásban dolgozik.
