Békétlenségünk tele (reflexek Nicolae Romanițan Tomorrow In The Battle Think On Me című kiállításához)

A kihalás esztétikája / Az önvizsgálódás iszonyata

Az újjászületés lángoló bokrai bukolikus domboldalon

Pogány hold / Ebben a fényben vért kíván a kapcsolódás

Deszexualizált agresszió / Kinek volt igaza kérdi a test

Szent Sebestyén szalad a halál után / Ess kétségbe s halj meg

Neurális izoláció / Ennek a munkának még nincs címe

Lovat lovat Egy lóért országomat / Ahogy így tűnődtem

Ahogy így elgondolkodtam rajtad holnap a harcban

Nem rólam van szó csak mondom / Én már kiszolgáltam

Ezek nem ugyanannak a nyelvnek a madarai,

más álmokban más jelentéseket hordoznak.

A merevlemezek sérültek, csillagtalan ködben

járom a bombakrátereket információhulladékot

kaparni ki kérges ujjaimmal. A genetika és az algoritmus

rabszolgája vagyok, de nincsenek konkrét emlékeim

az eredetről. Organikus városaikban horkolnak

a techvámpírok. Ők jól meghúzzák magukat a télre.

Szimulátoraik örök életet adnak, mi nyersanyagot.

A művészet nevében / Vérkeringésem ez az ország

Nincsenek barátaim / Nincs semmi új hír / A művészet

Megbosszulja magát / Szörnyekről regél a korpusz

A szoftwervédők beveszik az erődöt / Hirtelen minden

Begliccsel az újratöltött éjszakában / Hónom alatt hárdommal

Körbeéneklem az oltárt / Dacă te măriți cu mine

Îți faci rău cu mâna ta / Elviszlek a húspalotába

Megnézzük az Orákolt / Szaladj szaladj Szent Sebestyén

Ez a vihar napvihar / A múltnak hamva betakar Betakar

Ebben az álmomban sokszor meglátogatsz.

Háttal vagy nekem, nem merem megvárni, amíg megfordulsz.

Oszlopok vagy hegyek suhannak el mellettünk, szivárog

belőlem a gyomorsav. Érzem a felelősséget, megőrjít.

Egy virtuális halálangyal van a nyomomban folyton,

buzogányából árad a romlott hús szaga. Nem tudom,

mit beszélek. Erőszakos gyönyörök, erőszakos végek.

Ezek vannak még. Aztán meghúzom magam egy félreeső

adattárolóban. Ott békén hagynak a drónok, veled lehetek.

Régi álmok letarolt Atlantisza / Ó / Neurondzsungelek szikrái

Ma még veletek álmodok / Még ma velem lesztek

A paradicsomban / Volt idő amikor / Volt idő amikor

Volt idő / Volt / Volt egyszer egy mitokondrium

Ettünk és aztán enni akartunk még / Zöld ág virít

Tiszta az ég / Nevezz csak nyugodtan Jónásnak Ismael

Neonbálnák gyomrában vadászok feloldozásra Uram

Az Özönvíz gyomrában Űr / Az Űr gyomrában a Szerverek

Szüntelen fegyvercsörömpölésében szültek meg

‍