Az önazonosság színei és formái

Az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága Dóm téri székházának kiállítási termeiben rendezte meg Identitás és paradigma címen 8. egyéni tárlatát a Temesvárott élő és alkotó Tar Béla festőművész, aki a szépművészet iránti fogékonyságát családi örökségként kapta. Iparvegyész édesapja, Tar M. Béla ugyanis évtizedeken át az átlagos középszert jócskán meghaladó amatőr festőként működött. Több kiállításon is szerepelt. Apja nyomdokaiba lépve ifjabb Tar Béla is a középiskola elvégzését követően a temesvári műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. A színek és formák, az akvarellek, a pasztellkréták és olajfestékek bűvölete arra serkentette, hogy beiratkozzon a temesvári Népművészeti Iskolába, amelyet 1998-ban fejezett be. 2007-ben felvételizett a temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design kara festészet-szakának mesterképző tanfolyamára, ahol a kiváló festőművész és pedagógus, Romulus Nuţiu volt a mestere, aki az absztrakt expresszionizmus, az informel- és az akcióművészet egyik elkötelezett úttörőjének számított Temesvárott és Románia-szerte. Tar Béla nem csak serény és fogékony tanítványa volt, hanem hűséges, elkötelezett követője is Nuţiunak.
Szegeden kiállított kompozíciói is egyértelműen demonstrálják, hogy a gesztusfestészet szemléleti és formai elemeit érvényesítve Tar Béla hatványozott fontosságot tulajdonít a motívumok, a jelek képpé szervezésének. Újabb keletű festményein a képi jelek egyedi összefüggéseit teremtette meg. Vásznai és kartonjai faktúráját előre tervezett, de szabadon alakuló ecsetvonások, manuálisan felvitt festészeti gesztusok, valamint elfolyó, lecsorgó festék-effektusok spontaneitása, esetlegessége avatja dinamikusabbá, erőteljesebbé.
Az absztrakt neoexpresszionizmus és bizonyos fokig a neoszürrealizmus elkötelezettjeként Tar Béla nem az ábrázolásra, hanem a kifejezésre, a gondolatközlésre és -ébresztésre összpontosít.
Tar Bélának sikerült egy olyan absztrakt képi világot teremtenie, amelyben a nagyfokú elvonatkoztatás és elanyagtalanítás ellenére előjönnek a figurativitás remineszcenciái, elmosódott vagy pregnánsabb emlékei és töredékei. Kompozícióin a szerkezet alapját és vázát is – kimértségük, mértani rigorozitásuk dacára – alapvetően a színek képezik. Tar Béla a színeket elsődleges kompozíciós elemekként kezeli, használja és kamatoztatja. Festészetében a szín nem csupán kitölt egy felületrészt, hanem formát és teret alkot, képi összefüggéseket teremt. Nem csupán értelmezi a síkot, hanem érzelmi tartalmakkal telíti.
Tar Béla általában több rétegben festi meg kompozícióit, ami által – egyebek mellett – mélységeket is sugall és érzékeltet. Kollázsokat újabban nemigen készít ugyan, de a műfaj specifikus megoldásaival, fogásaival szívesen él. Képei szuggesztív és mozgalmas összhatását az egymásra épülő és vetülő, egymást erősítő és tompító mezők, formák és foltok izgalmas viszonyrendszereinek kigondolásával és megteremtésével éri el.
A spontaneitásnak, a pillanatnyi intuíciónak kiemelt szerepet biztosítva Tar Béla körültekintő alapossággal mérlegeli a formák és színek elhelyezését, egyensúlyát, ellentétét, s belőlük alkotja meg képei lendületes, jellegzetes összhangját, a harsogóan tiszta színek kontrapunktos gazdagságát, melyeken belül a feszülő festői ellentéteket merészen exponált formamozgások, asszociációk szövik egységes látványokká, jelenségekké – szuggesztív festményekké.

Cím nélkül 3

Cím nélkül 1

Párbeszéd

Zebravadászat

Verbunkos

Cím nélkül 4

Politikus

Emlékek

Csigaház