Írás és fotózás egymásmellettisége. Összeegyeztethető a két médium? – Szöllősi Mátyással beszélgetett Sánta Miriám

Június 8-11. között, a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, június 9-én, a Bánffy-palota udvarán Szöllősi Mátyás a Helikon gondozásában megjelent Szabad című kötetét mutatták be, amely válogatott versek, versciklusok egyvelege. A szerzővel Sánta Miriám költő beszélgetett, aki jelenleg az irodalom és szubkultúrák viszonyával foglalkozik és 2018 óta rovatot vezet a SzifOnline irodalmi portálon is.

Az első néhány kérdés a szerző utazásairól szólt, hiszen állítása szerint nagy szerepet játszik az életében az utazás, így egybe tudja kötni a kellemeset a hasznossal. Szóba került az is, hogy Szöllősi nem csupán verseket és prózát ír, hanem a kirándulások során az ott lévők kultúrájának nyomait keresi és fotózza, riportokat és fotósorozatokat is megjelentet. Felolvasta a Sóvidék című versét és ennek kapcsán elmondta a személyes gondolatait, érzelmeit a parajdi sóbányával kapcsolatosan. Sánta Miriám kitért a fotózás és írás kapcsolatára, illetve a két médium egymásmellettisége hatásait boncolgatta a szerző különböző perspektíváira való tekintettel. Szöllősi a fotózás pozitív hatásairól beszélt az írásra nézve, mindazonáltal szó esett az általa készített Budapest katalógusról, amelyben a két médium találkozik egymással egy tökéletes összkompozíciót alkotva.

A beszélgetés moderátora a későbbiekben sem tért el a kép és szöveg viszonyának tárgyalásától, reflektált Budapest katalógusra, amiben 700 ember képe jelenik meg és mindegyikhez szöveg van csatolva. Rákérdezett arra, hogy az olvasót mennyire befolyásolhatja, hogy egy szöveg mellé arc is társul, illetve a kérdés másik fele pedig magához a szerzőhöz szólt, miszerint a különböző emberek sorsába való belehelyezkedés sarkalta-e őt a versek megírására. Szöllősi kifejtette, hogy őt ugyanúgy foglalkoztatják a képzőművészeti, természeti alkotások akárcsak az emberek lelkivilága, így hát nem csupán különböző emberek sorsába való belehelyezkedés által készültek a szöveghű lírái.

Ezután felolvasta a szerző az Egy zsarnok feljegyzéseiből című versét, amely után Sánta Miriám megjegyezte, hogy nagyon szépen olvasta fel az alkotó a saját munkáját. A beszélgetés során szerepet kapott a lírában megjelenő zeneiség kérdése is. Szöllősi kifejtette, hogy az akusztikai élmény nagyon fontos a lírában, és a prózában is egyaránt, akárcsak a művek hangos felolvasása is. Kitér a lírában jelenlevő játék fontosságára is, és megemlíti, hogy ő szeret játszani, ezért is van az, hogy használ rímeket, csak néha bújtatja őket. Ezek után szó esett a fülszövegről, és annak megírójáról, Lator Lászlóról. Szöllősi megjegyezte azt is, hogy az elmúlt 11 évben egyáltalán nem is jelent meg verseskötete, illetve hozzátette, hogy a Szabad című kötete a harmadik verseskötete és 200 versből választott ki 65 verset, de olyan módon, hogy a régebbieket is beleépítette a kötetbe. Azért alkalmazza ezt a módszert, mivel így ciklusokban tud gondolkozni, nem csupán versekben.

A beszámoló vége fele szó esett a köteteiben megjelenő visszatérő motívumokról, és ezt is a fényképezéssel köti össze. Úgy gondolja, hogy a köteteiben a visszatérő motívum az a szereplők, művekben megjelenő alakok több perspektívából való bemutatása és ezt is a fotózással kapcsolta össze. A bemutató végén szó volt Szöllősi zenei ízléséről, illetve felolvasta Sánta Miriám két kedvenc versét a kötetből, a Lélekzet és a Reggel című verseket.

‍

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Szöllősi Mátyással, a márciusi hónap szerzőjével készített villáminterjút a Helikon.

‍