Az igazság és megváltás Molotov-koktélja

Patócs László: Vezeti a népet. Forum Kiadó, Újvidék, 2019.

Gyászfolyamatok, társadalmi egyenlőtlenségek tapasztalatai és hatalomreprezentációk a megváltás reményének tükrében. A tragikusan fiatalon elhunyt Patócs László 2019-ben megjelent de­büt­kötete nem adja könnyen magát, hiszen a szerző sajátos írásgyakorlatán keresztül tudatosan szorítja bizonytalanságba az olvasói értelmezés erőlködéseit. Fel sem tűnik, hogy a történések gyors egymásutániságát követve, kényszeresen az összerakásra fókuszálva, csupán szándékosan hátrahagyott morzsákat szedegetünk.

Míg kezdetben benyomások, érzések és töredékes gondolatmenetek dekódolásával próbáljuk megtalálni az események fonalát, a következetesen végigvezetett irodalmi-társadalomelméleti intertextusok és motívumok által világossá válik, hogy itt nem a cselekményen van a lényeg. Sokkal mélyebben húzódik meg az, ami valójában lényeges: a harisnyához képest a farmer jobban bírja a terhelést, hiszen ezen „késik az egységet felszámoló hasadás” (119.).

Az olvasót lassan szívja magába a Patócs által tudatosan megkonstruált reális-fikcionális világ. A regény szociális érzékenyítése révén megkerülhetetlenné teszi a mindennapi nyomorral való találkozást. Andrei/Ladislav Brozović gyakran a járda alól, a róla elnevezendő perspektívából figyeli (14.), ahogyan a Rosa Luxemburg tér örökbe fogadja a peremre kiszorítottak sánta családját (134.), a világot, ahol „ritka az a levegővétel, amely nem az utca emberét rövidítené” (21.). Csendes szemlélődését azonban feje tetejére állítja egy szabadtéri politikai rendezvényen végbemenő terrorcselekmény, mely során a látszólag rendszer ellen irányuló megmozdulás vezetője, Norka, új megvilágításba helyezi a nép, a vezető és a rendszer fogalmát. Ő az, aki felnyitja Brozović és az olvasó szemét: míg a „hatalom a képzelet hajszálainak a görbületét is figyeli” (146.), az „élőlény nem létezhet reakció nélkül, még ha vad és vérnyomokat is hagy a messinai márványon” (118.).

‍