az élet egy valóságshow, lehet üvölteni

Juhos Sándor: Immanence 1
van valahol egy liget. ha megkerülödezt az erdőt, és balról vágsz bele,egy adott ponton minden szél oda vezet.éjjel-nappal láthatod onnan a holdat.
van valahol egy óriásfenyő. hozzáérsza törzséhez, és akkor te is fa lehetsz.de vigyázz. a gyökértől a hegyekigminden titkodat át kell engedned.
van valahol mélyen egy doboz, és aznem te vagy, azt hiszed. felkelsz,és elrejti előled a szoftvered. dolgozol,este elmész inni, és akkor, néha, észreveszed.
van valahol egy szirén. ő már ott volt,amikor gyűrődni kezdtek ezek a hegyek.ő tudja nálad jobban, azon a sötét napon mitörtént veled, hogy azt hitted, magadévá teheted.
van valahol egy farkas. és te vagy az, aki ölnitanítottad. pedig volt idő, amikor egyéb dolganem volt, csak terelni a folyómedreket.a hold a szirénnek, a szirén a farkasnak adta át
az éneket. próbálj meg lassabban, hosszabbankilélegezni. te vagy az a liget. a szívfrekvenciavariabilitása írja át a szoftvered. hogy szégyen,hogy önundor, hogy erőszak, hogy vérző fenyvesek.
engedd el őket. van valahol egy mag.üvölts. onnanszármazol, és minden változat onnan ered.üvölts.mert akkor még nem voltak nárciszhierarchiák.nem félelem dobozai nyíltak tavaszi tereken.