Az átlagolvasó bűne

Legyen Karen egy átlagos olvasó, aki egy tetszőleges magyar nyelvű könyvesbolt tetszőleges részlegén nézelődik. Legyen az épp a szépirodalmi részleg. Karen megvakarja tarkóján rövidre nyírt frizuráját a könyv hátlapjára nyomtatott ár láttán, mit sem sejtve még arról, mekkorát fog ez nőni a papírválság után. De hát Karen ilyen, átlagos olvasó, aki mit sem tud.

Nincs jobb bűnbak az olvasónál: nem csoda, hogy állandóan belerángatják minden irodalmi vitába és tetszés szerint formálják fiktív ízlését. Ha a szépirodalom lektűrösödéséről van szó, azonnal az olvasóval magyarázzák a jelenséget. Miatta van ez így, az olvasó-fogyasztó torkán csak amolyan béta-irodalmat lehet lenyomni. Az olvasó ízlése megbízhatatlan – mégis ő diktál, ő tartja sakkban a szakmát. Mert az olvasó olyan, hogy csak arról olvas, ami érdekli, és nem arról, amiről kellene. Bemegy a könyvesboltba, és nem azt kérdi, hol tartják a cinikus kortárs életregényeket, mert érdekelnék a szakmai vívódások, a kulturális intézményrendszerek titkos meccsei, vagy az, miért jelent meg öt kiadvánnyal kevesebb idén. Azt kérdi, hogy lesz-e a harmincadik oldalig szerelem és tavasz és harc és dicsőség és magyarviccek, és ha nem, soha többé nem vesz szépirodalmi művet a kezébe. Az olvasó ilyen: zsarnok. Mégis, az átlagos olvasót meg kell védeni az irodalomtól, és mindentől, amit nem érthet. Lábjegyzetelni kell neki az iróniát, fel kell hívni a figyelmét az esetleges káros tartalmakra, pontosan kijelölni számára, honnan kezdődik és meddig tart az adott mű tanulsága, nehogy rossz következtetéseket vonjon le.

Tehát az átlagolvasó tehet mindenről, állapítják meg szerkesztők, könyvesbolti eladók, márkaszakemberek, mégis őt kell kiszolgálni. És mégsem lehet, mert csakugyan, az irodalom hanyatlik, az átlagolvasó pedig a neten lóg, tévézik, öregkorára nem látja már a betűket, megfájdul a feje. Az átlagolvasóból nyájas olvasó válik, akinek a kedvében kell járni, akivel éreztetni kell, hogy véleménye fontos, kultúraformáló. Meg kell győzni a nyájas olvasót fülszövegben, reklámokban, ajánlókban, hogy Ez, ez a fél évig sem szerkesztett és pályázati elszámolások hajrájában kiadott kézirat, Ez az irodalmi konvenciókat és tabukat ledöntő, formabontó, bámulatosan bátor könyv fogja megváltoztatni az életét. A nyájas olvasó egyébként sem akar már csupán szépirodalmat olvasni, kíváncsi szeme a pszichológia és önismeret felé vándorol. Egyébként is egy idő után megunja, hogy mindig az emberi természet legsötétebb vonásait tárja fel előtte, amitől fél lekapcsolni az olvasólámpát és visszahívni a szomszédot. Megunja, hogy olyan szépirodalmat olvasson, ami nem segít neki legyőzni a sötétséget, és még egy titkos menekülőút térképe sem bújik meg a vorsatz előtt.

Ebben a történetben Karen nem kiabál és nem akar azonnal az irodalom menedzserével beszélni, sem a főszerkesztővel, sem a kiadóvezetővel. Ebben a történetben Karen keto diétás recepteskönyvet vásárol magának, és hazamegy. Mit sem tudva arról, hogy tulajdonképpen ő tehet a szépirodalom válságáról.

‍