.svg)
A Teleki Téka udvarán a diófa hűvösében zajlott május 5-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent, Biró Annamária és Egyed Emese által szerkesztett Aranka György és a tudomány megújuló alakzatai című tanulmánykötet „ősbemutatója”. A kötet a Kolozsvárott 2017. májusában Aranka György halálának 200. évfordulója tiszteletére szervezett konferencia átszerkesztett anyagát tartalmazza.
Azonnal adódott Lázok Klára, a Teleki-Bolyai Könyvtár igazgatója és egyben a beszélgetés moderátorának kérdése, hogy miért épp Marosvásárhelyen látjuk először a kötetet. Amellett, hogy Aranka és Nyelvmívelő Társaságának tevékenysége nagyrészt Marosvásárhelyhez kötődik, Egyed Emese szimbolikus jelentőséget is tulajdonít a városnak, hisz itt az emléktáblán túl azok a helyek is bejárhatóak, amelyekhez a tudós mindennapjai kötődtek.
Biró Annamária a kötet szerkezetét, annak két fő blokkját ismertetve azt emelte ki, hogy sok fiatal kutató is bekapcsolódott az Arankáról és a körülötte zajló tudományosságról szóló vizsgálatokba, amelyeknek sajátossága, hogy európai folyamatok kontextusában (is) próbálják elhelyezni tárgyukat, európai összehasonlító értelmezések születnek. Például a kötet egyik jelen lévő szerzője, Csata Adél az Aranka Györgyéhez hasonló román társaságépítő törekvésekről írt.
Aranka és tudóstársai a kéziratosság és a cenzúra világában léteztek; a rossz technológiai és erdélyi sajtókörülmények miatt igencsak felértékelődött a támogatók szerepe, nem véletlen, hogy többször elhangzott e tekintetben Bánffy György és Teleki Sámuel neve. Egyed Emese ennek kapcsán annak szükségességéről beszélt, hogy egységben kellene látni a tudóst, a támogatót, az olvasót, a diákot, hogy ezáltal kirajzolódjék a 18–19. századi kulturális-tudományos közeg képe. Az Aranka György körüli kutatások további érdekes dimenzióját képezi a tudós kapcsolati hálója, amelynek főként távolabbi csomópontjait láttatja sűrű levelezése. Biró Annamária elárulta, hogy készül Aranka kb. 1000 fennmaradt levelének kiadása, a tervezett három kötetből már jövőben számíthatunk az elsőre. Kiderült, hogy sokan foglalkoznak a korszak levelezésével; kötetek mellett a debreceni Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport vezetésével készül egy Magyar írók levelezése című online adatbázis, melynek segítségével könnyebben kutathatóvá és átláthatóvá válnak majd a korszak hálózatai. A digitális bölcsészet nyújtotta lehetőségeknek a levelezéskutatásban való hasznosításába nyújt betekintést a bemutatott kötet utolsó alfejezete is.
Az est során az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság működése kapcsán több olyan, máig releváns kérdés merült fel, mint például az, hogy milyen nyelven kell/érdemes művelni a tudományosságot a (nemzetközi) érvényesülés érdekében, hogy hogyan kellene eredményes tudományos szervezetet létrehozni stb. Egyed Emese szerint a Társaságot nemcsak a nyelv csinosításának kérdése, hanem a nyelv léte érdekelte: „A nyelvről való beszélgetés, a nyelvről való vita, az filozófia.”
