Amelyben minden versem csak egy újabb vers a testemről (In Which Every Poem that I Write Becomes a Poem About My Body)

Soó Zöld Margit: Nyíl
Minden nap, ahogy megébredek, magam mellett találom az alvó testem.Sosem tudok úgy kikelni az ágyból, hogy ne ébresszem fel –nagy kár, mert a testem olyan, mintha mindig álmodna.Miközben felöltözöm, meg szoktam kérdezni, miről álmodik,de sose válaszol, csak kitör az ágyból, egyenesen a zuhanyzóba megy éselpazarolja a meleg vizet.Tudod, a testem önző alkat, csak elvenni tud, de adni sosem.Reggelente bejön a konyhába és megissza a tejem.Összesározza a szőnyeget, sosem kopog, mindig hívatlanul lép be.A testem több helyet foglal el, mint amennyit megérdemel – és tudja.Bárhová mennék, szeret az árnyékában tartani.Nem tudom, van-e olyan, aki látott engem világosban.Mostanában a testem esti mesékkel riogat a magányról, minthakezdene kétségbeesni, mintha csak azt akarná, hogy szeressem, mindenestől.Amikor írok, a testem odajön mellém és ledobja magáról a ruháit.Meztelenül sosem tanult meg táncolni, csak elrejtőzni, ezért a számbankeres menedéket, két kezével kifeszíti az állkapcsom és belép.Összesározza a nyelvem, lenyelem, de a testem mindig félrecsúszik,megakad a torkomon és nem kapok tőle levegőt –így juttatja eszembe, hogy még mindig velem van.Nyilván, az összes vers, amit megírok, a testem leheletétől bűzlik,nyilván a szavaim csak próbálkozások lehetnek,hogy megelőzzem azt, ami már rég magához ragadott.Ezt követően a testem kimászik a torkomból,megbotlik, ahogy összeszorulnak az izmaim.Megkérdi, jobban vagyok-e már,és gondolom, ha azt mondanám, hogy igen,talán végre békén hagyna.De a testemmindig maradt.Nevezd csak hűségesnek,ha másnak nem is lehet.

MĂRCUŢIU-RÁCZ DÓRA fordítása

Kate Hao reklám- és marketingasszisztens a The New Press kiadónál. A Washington University képviseletében lépett fel a 2016-os College Unions Poetry Slam Invitational esten. Az eredeti, angol nyelvű előadás megtekinthető a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=T_Lz8JiyQ7w