.svg)
Június 25-én került sorra Ádám Szilamér Kafarnaum című kisregényének bemutatója a 15. Kolozsvári Ünnepi könyvhét keretén belül a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. A debütkötet az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában jelent meg. A szerzőt Nagy Zalán költő, a Helikon irodalmi folyóirat szerkesztője kérdezte.
Az udvarhelyi születésű Ádám Szilamér jelenleg magyartanár Budapesten. Tanárságából adódóan felmerült a kérdés, hogy mikor van ideje írni munka mellett? Kiderül, hogy a szünetekben. Itt nem az tanórák közötti szünetekre, hanem a nyári szünidőre, vakációra kell gondolni. A szerző bevallotta, azt nem szereti a tanárságban, hogy túl sok fogalmazást kell olvasson, és emiatt eltávolodik az irodalomtól – ennek ellenére inspirálódik is diákjaitól, írásaikból, hiszen sok érdekes, elgondolkodtató kérdést tudnak feltenni. Itt azt is megtudtuk, hogy a könyv főszereplőjét egyik kollégájáról mintázta.
Szilamér az olvasmányaiból ihletődik. Ez a kötet elején megtalálható dupla-mottóban is visszaköszön: a párt David Foster Wallace This Is Water című beszédének első soraiban megtalálható vicc, valamint Lukács evangéliumának tizedik fejezetéből származó sorok alkotják. A szereplők is olyan bibliai neveket kaptak, mint Jób, Barnabás vagy András.
A regény mozgatórugója a bizalmatlanságból fakadó félelem és összeesküvés-elméletekbe való menekvés, amelyeknek az álpróféták falujában, Poklospatakán András az online és offline szóvivője – már a falu neve is beszédes. Az összeesküvések kapcsán a szövegben felmerült a járvány kérdése, meg egy éppen zajló háború is – ebből erősen a Covidra meg az ukrajnai háborúra asszociálhatunk, viszont ezek nincsenek megnevezve a regényben.
Zalán arról kérdezte Szilamért, hogy honnan ered az ötlet, miért pont egy összeesküvés-elmélet a kiindulópont? Mint megtudtuk, Szilamér szeret alaposan utánanézni a dolgoknak. Ha elkezd olvasni valamit és közben megakad a szeme egy érdekességen, akkor annak kötelezően utána kell néznie. Nyúlüregbe esik, ahol ismét végtelen irányba vezetnek az internet bugyrai. Szerinte nem kell az írónak elmagyarázni minden utalást, ami megjelenik a szövegben, hanem azt az olvasó figyelmére és kíváncsiságára kell bíznia.
A szerző kiemel egy történetet, ami akár a genézise is lehet kisregényének: ez pedig az orosházai jégkármérsékelő rendszer esete. A helyiek hozzá nem értőkként nem bíztak ebben az új technológiában, emiatt egy tudományos delegációt küldtek a településre, hogy megértessék az emberekkel, hogyan is működik ez a masina – erről a fórumról felvétel is található YouTube-on.
„Akarod-e nevelni a népet?” – kérdezte Zalán. Szilamér válasza az volt, hogy „szerzői szándék ellenére” lett ilyen a könyv hangulata. Ezután felolvasás következett, ami által betekintést nyerhettünk a fiktív falu atmoszférájába, hétköznapjaiba. Pár szitokszó is elhangzott, amire a közönség soraiban ülő kiskamasz fel-felkapta a fejét telefonja képernyőjéből.
.jpg)
A felolvasás végén a kötet megvalósításáról esett még szó. Szilamér köszönetet mondott Juhász Tibornak és Gál Attilának a lektorálásért és a szöveg gondozásáért. A kötet borítójáról kiderült, hogy a szerző egyik barátjának munkája, viszont a külcsín és a tartalom között nem található sok összefüggés, mivel Szilamér minél egyszerűbb megjelenésre törekedett – így esett a döntés végül egy száraz faágra. Ezt az elszáradó faluvilág metaforájaként is értelmezhetjük.
Utolsó körben Zalán jövőbeli munkákról kérdezte Szilamért, illetve arról, hogy hogyan tervezi továbbörökíteni következő szövegében is az aktualitást, a jelenleg zajló globális problémákat. A szerző kijelentette: a világ anomáliái továbbra is foglalkoztatják, hiszen soron következő szövegében is ezeknek a megértése lesz a központi téma. A kötetbemutató ezzel a végéhez ért, Nagy Zalán és Ádám Szilamér megköszönte a jelenlevők figyelmét, majd a taps után elmentem egy csapolt sörért.
