„A vers ott kezdődik, ahol felsértjük a privát és a publikus határt” – A határtalan FISZ-táborról (2. rész)

A társművészetek érintőlegessége mellett a FISZ-tábor főszerepét az irodalom és az irodalom köré szerveződő diszkurzusok töltötték be. A pályakezdők és a már pályán lévők találkozására és ismerkedésére adott lehetőséget a tábor, amit a jó hangulatú szakmai programok, majd esti beszélgetések is elősegítettek. Ezekben a találkozásokban különleges volt, hogy nem csak határon belüli alkotók vettek részt az idei táborban. A tábor koncepciójának fontos része volt idén, hogy egy tágabb perspektívában láttassa a magyar irodalmat, betekintést nyújtva az erdélyi, vajdasági és felvidéki irodalomba és irodalmi tevékenységekbe.
Az első nap végén a Politikum és költészet című kerekasztal-beszélgetésen György Péter moderálásával André Ferenc, Sánta Miriám és Vida Kamilla beszélgetett. Abból a kérdésből indultak ki, hogy mit hívunk költői szerepnek. Vida Kamilla kifejtette, hogy számára a közösséghez való szólás jelenti a költészetet és ebből kiindulva minden költészet politizálás is. A beszélgetést felolvasások egészítették ki, viszont a felvezető kör után rögtön érezni lehetett a különböző vélemények ütközését. A vita leginkább a kisebbségpolitika körül alakult ki, amit a költői szerepvállalás kérdése indított el. A beszélgetésben leginkább a felelőségvállalás, a reprezentatívitás és a képviselet fogalmak hangozzak el. Az izgalmas beszélgetést André Ferenc színvonalas felolvasása zárta.

Fotó: Gondos Mária Magdolna
Ahogyan az már az első napot lezáró beszélgetésben érzékelhető volt, nem csak magyarországi meghívottak voltak az idei FISZ-táborban. Péntek este egy három blokkból álló tartalmas könyvbemutató és beszélgetés zajlott. Először Sánta Miriám Hétfőn meghalsz és Serestély Zalán Közös hűlés című kötetei kerültek bemutatásra, amik az Erdélyi Híradó Kiadó és a FISZ gondozásában jelentek meg 2019-ben. A szerzőket Juhász Tibor kérdezte megnyitva ezzel a Misszió-vízió című beszélgetést. Szó volt a test kulturális lehatároltságáról és kódoltságáról, a családi és egyéb traumákról, amik a kötetek verseiből kitűnnek, de felmerült a kötet szerkezetére nézve az utólagos megkonstruáltság kérdése is. Serestély Zalán kifejtette, hogy számára a vers ott kezdődik, ahol felsértjük a privát és a publikus határt.

Fotó: Gondos Mária Magdolna
A következőkben a Hervay könyvek kerültek fókuszba, pontosabban Mărcuțiu-Rácz Dóra, Sztercey Szabolcs és György Alida kötetei. Bepillantást nyújtva a kötetek világába a beszélgetés vezetője, Pataki Viktor először felolvasásra kérte a szerzőket. A két líra- és egy prózakötet három eltérő szövegvilágot mutat be, viszont a moderátornak sikerült mégis olyan szempontokat felvillantani, ami bár eltérően, de mindhárom kötetben jelen van. Ilyen szempont volt az anyaság kérdése, az anya képének megjelenése az eltérő szövegekben. A közös szempont mellett a szerzők egyéni kérdéseket is kaptak, így a már minden nő hazament című kötetből a sztereotípiák nélküli nőiség megjelenítése, a Plüssbolygóban a szorosan egymás mellett élés, valamint a Hármasszabályban a gyerekkor traumái és a fejlődés lett kiemelve.

Fotó: Gondos Mária Magdolna
Az izgalmas könyvbemutatót követően az est lezáró blokkjaként kerekasztal-beszélgetés következett. Az eddig asztalnál ülők mellé csatlakozott Terék Anna és Kollár Árpád, mivel a beszélgetés témája az erdélyi, felvidéki és vajdasági irodalom volt a magyarországi irodalom kontextusában. A kiinduló szempontot a Címtelen föld antológia, valamint annak előszava adta, így felmerültek a metamodern fogalmával kapcsolatos kérdések. A tanácskozás következménye, hogy a metamodern a határon túli irodalmat reprezentálni kívánó fogalom, viszont a tematika sokszínűségéből adódóan felmerültek olyan más kérdések, amik egyaránt elgondolkodtatták a hallgatóságot is, így a tartalmasan zárult a pénteki nap.
A tábor zárómozzanataként szombat este a műhelyeken résztvevő alkotóké volt a szerep. A Szövegpokol című programon a műhelytagok felolvasásával zárult az idei tábor, így a pályakezdők is megkapták méltó hangjukat. A találkozások és az új ismeretségek ígéretesek voltak, így a zárás utáni hangulatban érezni lehetett, hogy mindenki várja már a következő lehetőséget, a következő tábort.

<<< 1. rész