„A púpom púpjából csöpög a világ”

Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony. Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2016.

Délibábbal kezdődik a Völgy-ismeret, amelyre a nyolc év feletti közönség kiváltságos személyei kapnak meghívást. Kollár Árpád legújabb kötete nemcsak a Fűzfapoéta, avagy Tárkony kalandjait mutatja be, hanem bravúros módon a Völggyel kapcsolatos legendákba és problémákba is bevezeti az olvasót. Mindeközben egy teljesen új, határok feletti világ tárulkozik elénk, ahol bármi megtörténhet: itt a Tündér „nem is csinált semmi tündéreset, csak heverészett meg nézelődött naphosszat, mert abban volt a legeslegjobb”, sőt „nem is volt nő, vagy lány, vagy asszony, még csak vénasszony sem.”
Az illusztrációk kivitelezése tökéletes szimbiózisban él a tartalommal, s egy csipetnyi képzelet hozzájárulásával a főszereplők alakjai könnyedén ölthetnek testet. Az olvasás nemcsak gyermekeknek jelent örömet, hiszen Tárkony hétköznapi, felnőttes problémákat is belevegyít az életébe. Naplószerű, de mégsem napló. Személyes, de mégis kollektív hangnemben íródott. Egyszerűen csak Völgybe illőek az események és az emberek.
Az unalom ötven árnyalatáról lehet olvasni, ahol a gondolatfoci bevett játékforma, illetve ahol Lajos mindent meg tud oldani postásgumiból, gumipókból, szikszalagból készített gyorstüzelési csúzlijával, ahol Oregán lekváros palacsintával kínozza a foglyot, és ahol Csücsök pacifista ötletei mentik meg a konfliktus által bonyolított helyzeteket. A Völgy lehetőségeket kínál arra, hogy megértsük a Szörny folytonosan előtörő bajainak az okát vagy akár azt, hogy a zsömle puhasága és kívánatossága miért köszönhető az öregasszonyok nyomkodásának és gyúrásának.
Az időkeret megnyúlik, a földrajzi elhelyezkedés kitágul (természetesen csak a Vonalon belül), és valami gyermekies könnyedség, egyszerűség lesz úrrá a hangulaton, ahol elvárások nélkül az olvasó együtt úszik az árral. A médiumok összemosódása elősegíti, hogy teljes káosz és egyben tökéletes megformáltság születhessen meg a köteten belül, ahol kulcsfontosságú az, hogy híres légy. De miért is? Azért, hogy a népszerű versek, a népszerű költő tollából, a világ összes tejesüvegére felkerüljenek.