A paródia határai

A regény fülszövege alapján meglehetősen gyanakodva vettem kezembe a kötetet, ez a Szindbád, Kakukk Marci, Münch­hausen báró alakjából összegyúrt hős mi újat tud még mondani a kedves olvasónak? Ugyanúgy a kor, a monarchia „boldog békeideje” annak legnagyobb krónikása, Krúdy után? Aztán az első oldalak után úgy elolvadt a gyanakvásom, mint a tavalyi hó, látva, hogy ezt a karaktert nemhogy nem kell komolyan venni, de a borissza, nagydumás, nőfaló hős alakja, mint ahogy az egész regény, paródia a javából. A regény egyes fejezeteit Murokffy Tódor változatos, humorral megspékelt kalandjai fűzik egybe, de ezek a kalandok külön-külön is megállnak a lábukon. A szerző – első kötetesként külön dicsérendő – nagyon érti a pikareszk műfaját. Tudja, hogyan kell az újdonságot adagolni és a kalandok végére több esetben tartogat egy-egy slusszpoént. Mondanom sem kell, ezek a legsikeresebb részek a regényben. Mesteri például, amikor AVénuszisták Szektája című fejezetben, a nők nadrágos-szivarozós „feminista” forradalma – mintegy kitörés a szexuális tárgy szerepéből – nem várt megoldásba torkollik…
A regény végéig egységes, következetes nyelvi ötleteket, kifordításokat, rájátszásokat az olvasó hamar kiismeri. A szöveg mintha folyamatosan tűzijátékokat pattogtatna, de sajna a tűzijáték is csak rövid ideig érdekes. A populáris regisztert megidéző, nyers erőt fitogtató leírások is közhelyesek, mint ahogy az ördög legyőzése és az alvilági utazás is. Nem szólva a regény egészét átszövő erotikáról, amely nemcsak a kalandok témája, de burjánzóan barokkos hasonlatokban lépten-nyomon felbukkan. Persze, tudjuk, hogy a burjánzóan barokkos nyelv a paródia eszköze, de csak az erotika kedvéért csempészni bele az erotikát olyan szöveghelyekbe, ahol az nem indokolt, fárasztó és sok. Azért is szembeszökő a kontraszt, mert van, ahol nyelvileg telitalálat, mint a következő mondat hasonlatában is: „Én is észrevettem, hogy bíbor csíkokkal karcolta teli a burkusok szemét a sör, s már beletorkoskodtak volna a világszép Katinkába is, kinek húsa kívánatos volt, mint a legzamatosabb körte, melyet még az igazi szeszmegissza is sajnál pálinkába főzni”.
Pataki Tamás regénye első könyvként különös figyelmet érdemel. Határozott és lendületes belépő.

Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2018.