.svg)
Április 24-26 között a Balla & Vajna Projects Kulturális Egyesület kreatívírás-műhelyt szervezett Kolozsváron, Háy János író vezetésével. A műhelyen született írásokból közlünk válogatást.
A megtestesült idegen
Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában két férfi sétált végig a várost átszelő főutcán. Egyikük egy magas, kissé beesett arcú, vékony fiatalember, bézs vászonnadrágban, nyakán hosszú, szinte a földet seprő, kockás sállal, mely elengedhetetlen alkotóeleme volt mindennapi viseletének. A másik egy nála valamivel alacsonyabb, pirospozsgás arcú, igen tisztes úr, fekete öltönynadrágban, patyolatfehér ingének gallérja alól piros nyakkendő kandikált elő. Azon a meglehetősen forró estén az amúgy is teljesen üres főutcáról letérve, a kereszteződés után egy szűk sikátorba értek. A két férfi egy rendkívül fontos találkozót beszélt meg aznapra.
A fekete nadrágos férfi intett társának, hogy üljenek le egy lámpaoszlop melletti padra, majd elővett egy cigarettát, és rágyújtott. A vászonnadrágos is letelepedett, végignézett az előtte elterülő házsoron, majd a fekete nadrágos felé pillantott.
– Tudja, elég sokat töprengtem a dolgon – kezdett hozzá mégis végre valahára a fekete nadrágos, pirospozsgás úr, aki tulajdonképpen Regnet megyei jogú város önkormányzatának gazdaságfejlesztő szervezetében aligazgatói szerepet töltött be, de ez voltaképpen nem is annyira lényeges történetünk szempontjából – és, hogy őszinte legyek magához, avagy az igazat megvallva, nem vagyok híve az ilyesfajta pályázatok meghirdetésének, népszerűsítésének és heteket felölelő szakmai bírálatának. Ha jól tudom, ön a Halász Lajos Gimnázium fizika-kémia szakos tanára, aki emellett hobbi szinten írói tevékenységet is folytat, hébe-hóba megjelentet cikkeket különböző irodalmi és/vagy tudományos folyóiratokban satöbbi, satöbbi – szívott egyet a cigarettájából, majd lassan folytatta – és mivel az idei évben a zsűri elnökének szerepe rám lett ruházva, annak ellenére, hogy kézzel-lábbal tiltakoztam ennek a becses darabnak a viselése ellen, megkaptam a magával való tárgyalás ékes nyakkendőjét is melléje.
A pirospozsgás úr tüzetesen szemügyre vette társát, a sál aljától a tetejéig. Voltaképpen azon töprengett, ki is lehet ez a különös illető, akiről tulajdonképpen elég sok mindent tud már, de valójában nem tud semmit. Vagy legalábbis semmi lényegeset.
A vászonnadrágos úr, akiről, mint már kiderült, a Halász Lajos Gimnázium írói tevékenységet is folytató fizika-kémia szakos tanára, nagy szemeket meresztve hallgatta ezt az igen kimértnek látszó, finom modorú, de feszélyező úriembert. Egy izzadtságcsepp kezdett csorogni az arcán, s arra gondolt, hogy vajon hány óra fele járhat, valamint, mélyen tisztelt beszélgetőtársa mikor fog végre a tárgyra térni.
– Ön, ebben a terjengős, igen kifejtett esszében, amit egy ugyancsak hosszú és terjengős levél kíséretében nyújtott be Gazdaságfejlesztés és takarékosság című pályázatunkra, igen khmm, formabontó, sőt, mi több, felháborító gondolatokat fogalmazott meg – folytatta a pirospozsgás – Az esszé bevezetőjében felvázol bizonyos alapvető gondolatokat a felhajtóerővel kapcsolatban, majd megpróbálja összefüggésbe hozni a gazdaság és takarékosság hátrányos helyzetével, vagyis, – előveszi táskájából a beküldött kéziratot és belepillantva heves gesztikulálás közepette magyarázni kezd – ön a bevezetésben felhívja a figyelmet a felhajtóerő fontosságára. Leírja, hogy: „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya.”
– Eddig olvasva még mindig nem tudtam eldönteni, miként kapcsolódik ez az általunk meghirdetett pályázat témájához, melyben a gazdaságfejlesztés és a takarékosság igencsak nagy fejtörést okozó problémáira próbálunk megoldásokat keresni, illetve szervezetünk vezetősége próbál khmmm, laikusok írásai révén khmmm, na de erre most inkább nem térek ki. Tovább folytatva az olvasást, arra gondoltam, hogy ön talán félreértelmezte a felhívást, azért ír ilyen földtől elrugaszkodott dolgokat, miszerint, önt idézve – a felhajtóerő nagysága attól is függ, hogy milyen folyadékba merítjük, például a tengervíz sűrűsége nagyobb, hiszen több sót tartalmaz, így a sós vízben könnyebb lebegni, mert nagyobb a felhajtóerő. Valamint a test saját anyagának sűrűsége is lényeges tényező, mert ha a test sűrűsége kisebb, mint a folyadék sűrűsége, akkor a test lebegni fog. Tehát a felhajtóerő és a test súlyának egyensúlyára kell törekednünk.
– Itt megállok egy percre, kedves uram – fújta ki a szuszt egy pillanatra a zsűrielnök. A séta elején még teljesen nyugodt, kimért alak, az izgalomtól felbőszülten darálta le eddigi mondanivalóját, ami, úgy tűnt, még korántsem ért véget, csak kénytelen volt megszusszanni, és levezetni az idegességét azzal, hogy még egy nagyot szív a már egészen kicsire zsugorodott cigarettaszál végéből – Kérem szépen, itt mi jelenleg, nem egy scifi regény vázlatának megírását vártuk volna el a kedves pályázóktól, sokkal inkább valós, az emberek számára mihamarabb megvalósítható megoldásokra voltunk kíváncsiak. Vagy netalán azt feltételezi, hogy a gazdasági problémák megszüntetésére a legmegfelelőbb megoldás az Arkhimédész anekdota, és ennek felismerése után önkormányzatunknak hatalmában áll azonnal cselekedni?
A pirospozsgás zsűrielnök az írói tevékenységet hobbiszinten folytató fizika-kémia szakos tanár ábrázatát fürkészte, akinek az arcán izzadságcseppek folytak le, de azt feltételezte, hogy ez minden bizonnyal a hőség és a hosszú, meleg sál következménye, nem pedig az ő szavai által kiváltott lelkiállapot tükröződése, ezért inkább folytatta hosszas monológját:
– De az, ami valójában, hogy is fogalmazzak szépen, tényleg kiverte a biztosítékot, az ezután következő állítása volt, mely arról szól, hogy az is lehetséges, hogy a felhajtóerő és az ember súlyának kiegyensúlyozásával az ember képes volna a vízen járni. Mindezt azzal a felháborító érvvel próbálja alátámasztani, hogy valószínűleg volt is ilyen kiegyensúlyozott időszak a történelem folyamán, melyet az bizonyít, hogy a Szentírás alapján Jézus Krisztus a vízen járt, sőt Péter is követte őt némiképp – ennél a mondatnál a zsűrielnök egészségesen pirospozsgás arca vörösre váltott át, és teljesen kikelve magából, már-már ordított – Ez a tudomány szempontjából semmiképpen sem állja a helyét! Még abban az esetben is, ha volt valaha ilyen időszak a történelem folyamán, azt ön nem támaszthatja alá esetleges, be nem bizonyítható hitbéli dolgokkal. Márpedig egy állítást, csak biztos, észszerű érvekkel lehet alátámasztani. Személy szerint én egyáltalán nem hiszem, hogy a Biblia megbízható forrás, és Jézus valóban járt volna a vízen, így az sem lehetséges, hogy létezett egy kiegyensúlyozott világ. És, ahogy maga leírta – Jézus megpróbálta kiegyensúlyozni az emberek közötti súrlódásokat is. Nevetséges. De, hogy ne csak az én nézőpontomat vegyük figyelembe, elmondom, hogy a maga írása nemcsak a tudományos világot háborítaná fel teljes mértékben, hanem az egyházat is, ha a kezükbe kerülne egy ilyen, a Szent Biblia tartalmának magasztosságát csorbító izé, mely szerint Jézus nem volt csodatevő és csupán a kiegyensúlyozottsága miatt volt képes a víz felszínén járni. Teljességgel megbotránkoztat, ez az, ez az izé, mert másnak nem igazán tudom nevezni! – a kéziratra bökött – Szóval, ha nem akarja, hogy törvényszéki eljárást indítsunk el az üggyel kapcsolatban, felszólítom magát, hogy haladéktalanul semmisítse meg ezt a társadalom számára igen veszélyes kéziratot! – itt átnyújtotta a papirosokat – És ha netalán már sokszorosította, akkor az összes előforduló másolatot is juttassa ugyanerre a sorsra, mihamarabb!
Időközben már besötétedett. A hirtelen feltámadó szél majd kitépte kezükből a kéziratot. A vászonnadrágos fizika-kémia tanár arcába fújta a hosszú, kockás sálat.
– Kedves uraim! – szólalt meg mellettük egy hang, erre mindketten összerezzentek, mert a sikátorba, tudomásuk szerint, egy teremtett lélek se tévedt azon az estén, rajtuk kívül – Elnézésüket kérem, hogy közbeszólok, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni az önök által tárgyalt témát! Úgy érzem, okvetlenül közbe kell szólnom – a hang gazdája a vérvörös arcú zsűrielnök felé fordult – Ön téved! Tény, hogy Jézus Krisztus a vízen járt, ezért felhasználható lehetne érvként egy kiegyensúlyozottabb történelmi időszak valahai létezésének alátámasztására, még akkor is – kis szünetet tartott - ha nem a felhajtóerő, mely csupán a lebegést biztosítaná, a Jézus vízen járásának valós magyarázata – itt az esszé írójára nézett.
A padon ülő két alak – a sálas tanár és a zsűrielnök, akinek arca a vörösből szinte minden átmenet nélkül hófehérré változott át – elképedve meredt rá. Több okuk volt a döbbenetre: az egyik az, hogy honnan a csudából került ide ez a különös akárki, a másik pedig az, hogy hogyan merészel ilyen határozott kijelentéseket tenni Jézus vízen járásának körülményeiről.
Az addig csendben figyelő fizika-kémia szakos tanár kérdésre nyitotta a száját, de választ már nem kaphatott, mert a különös idegen, amilyen hirtelen felbukkant, ugyanolyan hirtelen el is tűnt az éjszakában.
Képcafatok
Összemosódik a piros-zöld fény a fekete-fehér zebrákkal. Gazellák lettünk, pedig nem kergetnek az oroszlánok. Urmează stația Sora. Leszökünk, futunk. Berohanunk AZ ajtón. Van köztünk olyan, aki jól tudja erre a járást. Előadjuk, hogy mi kéne, mint egy komikus filmszínész, mosolygok. Mintha az megoldana mindent. Aztán éjjel a padlón, kezemben szén, kihangosított telefon, két dolgot egyszerre, két fontos dolgot, beszélgetünk, mély beszélgetések és l’art pour l’art helyett, mindent a művészetért.
Háromszor két karton. Fájnak az ujjaink, kifacsarodnak, de megyünk. Senki sem kötelez, de muszáj. Senki sem hajt, de azért most megyünk. A hölgy már ismer minket. Van, hogy többször megyünk oda egy héten. Vagy egy nap. Hogy kell egy kis siena arsă még. Meg alb titan. Csak egy tubussal. Így válnak az emberek közeli ismerősökké. Együtt könnyebb. Háromszor két karton. Nehéz egyszerre hasznosnak és elegánsnak lenni.
Gondolkoztál már azon, milyen érzés egyszerre kifele és befele nézni? Ülni egy széken, egy pontra koncentrálni, odakint a faágak közt bujkáló napsugarat nézni. Ülni a gondolataidban mozdulatlanul. Kiszakadni az időből, mintha párhuzamban lennél a világgal. Mindenki téged néz, figyel, nyugodtan, mér, méreget a ceruzával. Az arányokat, az irányokat, a tónusokat. Lassan, finoman minden apró részletet: az árnyalatnyi különbségek sokaságát, foltok, vonalak, fények, árnyékok váltakozását. Azt hiszem, nem csak a százhetven centis, vékony, magas emberek kerülhetnek ilyen helyzetekbe.
Nem tudok tanulni, sopánkodott, a nagy melegtől, tette hozzá, és még a légkondi se megy otthon. Én se, jött azonnal a válasz, nem csináltunk ma se semmit, de nem is bánom, nekem csak az apámmal van bajom. Tudod, csődbe ment a cég még a pandémia idején. Nem, nem a járvány miatt. Az volt a szokása, hogy taxival ment a munkahelyre, messzire, minden egyes nap, és kávét vett, sok kávét.
A szaxofon elhallgat. Őszi leveleket sepregetnek körülöttünk. Ülök a pad szigetén a színes levéltenger viharában. Fúj a szél. Őszi levél színű sapkám alól figyelem az eseményeket. Hamarosan jön a vonat. Várom, hogy érkezzenek. A levélillat és dohányfüst megnyugtató keveredése átjárja érzékeimet. A kólát leteszem magam mellé a padra. És újra megszólal a szaxofon.
Hazafele megálltunk Nagyváradon, mert mindig terveztük, hogy megnézzük. Lenyűgözött ez a város, mert egyszerre megvan benne a kisvárosi és nagyvárosi jelleg. A villamos, a nagy terek, impozáns épületek között egy kis sarki kocsmában ittunk kávét és kólát, ahol egy összeverődött nyugdíjas magyar-román férfitársaság barátias beszélgetésébe csöppentünk, mely felidézte a régmúlt idők történeteit.
Úgy nézett ki, mint egy gótikus kastély azokból a mesékből, melyeket anyukám olvasott fel nekem gyerekkoromban. Amikor a térről valaki színes szappanbuborékokat fújt a távolba, akkor egyenesen Barbie filmekben megjelenő palotaként hatott. Lovaskocsik haladtak el a téren, finom hölgyecskék és tisztes urak kedvtelése, meg az álmodozó lányoké. A már-már giccsesnek ható buborékok körbetáncolták a szürke kastély hegyes tornyocskáit, ami valójában egy templom volt, előtte pedig egy narancssárga esernyővel hevesen gesztikuláló Michael Poppins magyarázott a tátott szájú turistaseregnek.
