A kísértettek

(részlet)

– Láthatatlan kötődések – fogalmazgat Kutya, mint annyiszor, csak úgy magának, minden különösebb szándék nélkül. Ha ilyenkor valaki rákérdez, mindig Szókratészt hozza föl, hogy a dolgokat meg kell valahogy nevezni, a végükre kell járni, és neki is van ilyen daimónja, ami ezt diktálja, ő viszont, Szókratésszel ellentétben, nem a végső igazságot akarja felkutatni („mer azt már megtalálta Szókratész, amiko lehajtotta az utolsó felesét”), hanem olyan igazságokat kutat, amiket „mellőzni szoktunk”. Valójában ő se tudja, minek akar a végére járni. Sokan kinevetik, az idősebbek megveregetik a vállát, a pánk haverok felveszik a legintellektuálisabb arcot, elunják egy darabig, aztán fejüket csóválva arcába nyomják az occsóbort, majd köpnek egyet. Nem neheztel rájuk. A csövek a falban, a Che Guevara meg a Bad Religion, és a Van Gogh Csillagos éjszakája telefirkálva. „Paranoia 2006”. „Got no money got no soul”. A csilláron egy megcsonkított barbibaba. Hasisfüst és valami végtelenül bizonytalan, keserves vegyszerszag keveréke. A bróker rezidenciája. A Mélypince, így hívja mindenki. A bróker biztonsági őr, sokat ragasztózik. Azt mondja, beszélget a halottakkal, főleg az anyjával. De nem hülye, csak kicsit másképp látja a világot. Lehet, tényleg beszélget az anyjával. Kutyát nagyon érdekli, vajon a bróker hogyan gondolkodik hozzá képest. Mit érzékel abból, amit ő. És mit, amit ő nem. – Vegyszerszag – mondja ki.
– Mi?
– Olyan vegyszerszag van itt. Te nem érzed?
– Dehogynem. Döglött herkások szaga – vigyorog fogatlanul a bróker. Látszik, hogy otthon érzi magát a végtelen keserűségben. De Kutya is. Akkor is az a jelszó, hogy minden el van baszva, amikor minden éppen a legjobb. A haragot nem lehet elvakítani cirkusszal, kenyérrel, bulival, semmiféle droggal. Ami el van baszva, az el van baszva. Ami jó, ha kicsiben érvényesülni tud, akkor is kell látni a bigger picture-t, ahol még mindig minden el van baszva. „Eretnekekké válnak az igazak egy hazug világban.” Már nem emlékszik, ezt hol olvasta vagy hallotta vagy fogalmazta meg ő maga. Csakhogy senki se tud igaz lenni. De következetesen jól érezni magad a ragasztós-occsóboros Mélypincében, ahol a csillagos éjszaka csak egy szétkoptatott gondolat a falon, ez is egyféle tiltakozás a hazug világ ellen, ami mindennel együtt téged is elbaszott. Ilyen körülmények között igaza lenne Jézusnak is, ha hagyná a világot a picsába, és a heroint választaná. De ez nem a Trainspotting. Nem kell ahhoz heroin, hogy ne legyenek miértek. Elég hozzátartozni a társadalomhoz. Beleszületni. Olyan, mintha mindenki vigyorogva gyászolná saját magát. A brókert nem azért hívják így, mert dílerkedik, egy annál régebbi szokásáról kapta becenevét: folyton hihetetlen sztorikkal untat – jobb esetben szórakoztat – mindenkit. Azt mondja, az anyja lelke jelenleg Szibériában járkál, és onnan üzenget neki. Azt mondja, túl sok az erőszak. A biztonság kedvéért tart egy baseball-ütőt. Az van ráírva, hogy like a virgin. Állítólag a szeme láttára ölték meg az anyját, de ezt nem ő mondja. Ez a post-mortem-spotting. Asztalt se kell forgatni, az Ouija-tábla helyett meg ott van a feketelyukas Van Gogh. Itt halottak bujkálnak a vízcsapban is. – Láthatatlan csillagok. – fogalmazgat Kutya. A bróker nyújtja a hasisos pipát: – Tedd be az American Jesust. Lusta vagyok felkelni.
Ránéz a maszatos monitorra. Akkora, mint egy kisebb tévé. Kávé- meg borfoltok. A képernyő néha pislákolni kezd, aztán helyrejön, néha rá kell ütni egyet, ezt csinálja hónapok óta. – A Mélypince átka. – Kutya keresi az egeret.
– Hol az egér, bróker?
– A fiókban.
– Mér van a fiókban?
– Csak. – Kutya vállat von, kiveszi a fiókból, bedugja, ráklikkel a Winampra, berakja a számot, begyújtja, megszívja, visszaadja a pipát, kifújja. – A múltkor beállva ráparáztam az egérre. Átváltozott denevérré. Le akarta harapni a fejem. Mocskos, sárga fogai voltak... – hallja A bróker hangját a füstben. Megint a sárga csövek a falban. Che Guevara szivara mintha beleszikrázna a refrénbe, mindig a Jesus szónál. Bad Religion. Bad Habits. Bad Karma. Bad Blood. Bad Love. Bad Smell. Bad Image. Minden meg van badva. One nation, under God. – Vegyszerszag és atombomba. – Kutya rágyújt egy cigire. – Több füst, több halott.
*
Idegesen kopog ujjaival a könyvtár kávézójának asztalán. Jönnek-mennek az emberek körülötte, nem néz fel. Mindjárt este. Nincs kedve hazamenni. Járni kellene egyet. Gyorsan felugrik, majd elszégyelli magát, noha senki nem néz rá, és kisomfordál az épületből. Nekidől a falnak, Nani jut eszébe: mindig azt mondta, háromszor kell mély levegőt venni és kifújni, elsőre elszédül, másodikra elsötétül minden, harmadikra elhallgatnak az ördögök. Az jut eszébe, hogy sétál egyet a parton. „Egy séta a parton csak jót tehet.” Egy kis tisztítás a fejnek. Sötétedik, beárnyékolják az ágak a lámpákat. Van, amikor ez az esti gyomornehéz az egyetlen, ami megnyugtató és otthonos. A súlyos szürkében a homályos lámpák. Megint csak eszébe jut az az Escher-kép, ami a szobája falán van, az ágya fölött. A fekete-fehér, a fény és az árnyék, ahogy szürkébe mosódik a kép sűrű, távoli peremén. Egy darabig eltölti ez a szürkeség, aztán szorongani kezd megint.
A parton hűvös van, alig egy-egy ember. A mocskos város mocskos folyója viszi a mindennapi mocskát. Aki itt fejet tisztít, mind hozzájárul. De legalább nincs múlt, jelen, jövő, csak a hideg szél. Hirtelen, mint annyiszor, elkapja a vágy, hogy elutazzon valamerre. Most rögtön. Nem szólni senkinek. Leül egy padra, nézi a hullámzó mocskot, a megrongált vasbeton-korlátot, a graffitiket a túlsó part házainak falán. „The end is over...” Előkeresi táskájából a doboz Pall Mallt, rágyújt. – Over – ízlelgeti a szót. A vég elmúlt. Ami következik, az már nem következik. Valamiért nem ízlik most a Pall Mall. Kiveti a szürkeség.
Megint csak végig akarja gondolni, tiszta fejjel, de nincs mit végiggondolni, és nincs tiszta fej. Aludni kéne, álmok nélkül. Két éve még kislány volt. Azóta... mi is történt azóta? Over. Az történt. Az álmoknak nincs pályája, csak ez a lebegés a semmiben, ahol naiv kislányokat öltöztetnek mindenféle ünneplőkbe, miközben elvérzik a lelkük. Egy pillanatnyi boldogság mindennek a vége, a beteljesülés ígérete, és onnantól fizetni kell. A szüleink már szenvedtek eleget, beteljesítve és megrontva az álmaikat. Nekünk csak a rossz utóíz maradt, és az eszelős mosoly, ami kíséri. Minden be van teljesítve, nem szabad szenvedni. Komoly baj nincs. Csak élünk. – Hálásnak kéne lennem.
– Vannak erősebb fájdalmak, amik láthatatlanok – mondta Nani, amikor végre kibökte tíz évesen, miért nem akar iskolába menni. – Ha azokat kibírod, kibírod a többit is. – Hirtelen megkívánja a Tiramisút. Nani tiramisújának gyógyító ereje volt. – Tiramisú – ízlelgeti. Mint egy varázsige. Tiramisú. De nem tudja felidézni azt az ízt. Csak a szürke szorongás a torkában. Nani azt nem mondta, hogyan kell kibírni. Receptet nem hagyott hátra. Csak három mély levegővételt. De milyet. Úgy távozott a világból, mint Illés próféta – a harmadik kifújásnál mindenki látta, ahogy elhagyja a szenvedő testet, láthatatlan fájdalmaival együtt. Ez volt az ő tüzes szekere. A legyőzött fájdalom. Ma már nem emlékszik senki arra, amit látott, csak ő. Ha rákérdez, azt mondják: – Bizony, nagyon szépen lehelte ki lelkét a nagyanyád. – De ahogy kijött, és elhagyott minket. Egy szekéren a fájdalmaiból. Arra emlékszel? – Úgy is lehetne mondani, igen. Szép volt, az biztos. Bárcsak én is ilyen szépen távoznék. – Tüzes szekérrel? Én is így szeretnék meghalni. – Tüzes szekérrel? Összekevered egy másik történettel. Nagyon kicsi voltál még. De nem kéne ennyit foglalkozz a halállal. – Ráncolt szemöldök, aggódó tekintetek.
– Túl sokat foglalkozik a halállal ez a lány. Mások rossz kapcsolatokba keverednek, de legalább szerelemnek hívják. Kéne neki egy fiú – hallotta egyik este anyát, ahogy apának panaszkodik. Diagnózis a beteljesült álmok orvosaitól. – Örülnöd kéne, hogy nem kurválkodik. Manapság a lányok tizenhárom évesen már családapákat csábítgatnak el. Azt hiszik, nekik mindent szabad. A mi lányunk lehet, egy kicsit fura, de legalább tisztességes. Nem lett elkényeztetve a nagy jólétben – újabb diagnózis. Behunyja a szemét, a légzésére koncentrál. Escher angyalai és ördögei táncolnak körülötte a parti szélben.