Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár/Facebook
No items found.

„A hétköznapoknak nincs ideje. Csak a vasárnapnak.”

Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár/Facebook

November 13-án a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron bemutatták Demeter Zsuzsa Nem gyereknek való vidék című kötetét, amely az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában jelent meg. A szerzővel Lövétei Lázár László beszélgetett, aki már a beszélgetés elején kijelentette, hogy Demeter Zsuzsából, aki eddig leginkább kritikával és irodalomtörténettel foglalkozott, szépíró vált.

Elhangzott, hogy ez az elmúlt két évtized legjobb debütkötete, majd felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán ilyen nagy szavakkal dobálózni – végül az olvasó lesz az, aki döntést hoz. Demeter felolvasta a Fél nyolc, jönnek a moziból című novelláját. A szöveg rengeteg olyan mondatot tartalmazott, ami egyszerre volt megmosolyogtató és elgondolkodtató. Lövétei kiemelte, hogy Demeter Zsuzsa kötetének szerkezete leginkább a drámai szerkezethez hasonlít: szépen lassan építkezik, majd a végén valahogy lezáródik. Ez viszont nem csak a kötet szerkezetére igaz, hanem a szövegek szerkezetére is egyaránt.

Feltevődött az a kérdés, hogy hogyan is születtek meg ezek a szövegek. A szerző elmesélte, hogy a novellák egy része a Covid járvány ideje alatt íródott meg a Helikon számára, hiszen ebben a periódusban is folyamatosan publikálni kellett valamit, és kritikát még sem lehetett minden nap írni. Ebben az időszakban kezdett el álmodni kommunizmusbeli gyerekkoráról és a rendszerváltást követő időszakban megélt tapasztalatairól. Álmaiban nem csak képek érkeztek, hanem az ezekhez kapcsolódó mondatok is. „Ajándékba kaptam a szövegeket”, mondta Demeter.

‍

Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár/Facebook

‍

A beszélgetés a további része kiéleződött a traumairodalomra – részét képezi-e a kötet? A szerző teljes mértékben elhatárolódott ettől. Azt állította, amennyiben ezek a szövegek ide tartoznának, relativizálnánk a trauma fogalmát, hiszen számára és azok számára, akik megélték ezt az időszakot, ez nem föltétlen volt trauma, hanem az akkori valóság. Kiemelte, hogy a valóság lehet traumatikus élmény, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell valahogy túlélni. Demeter számára fontos volt, hogy ezek a történetek általánosak legyenek, ne csak róla szóljanak. Szerinte naplót is írhatott volna, ha csak traumafeldolgozásra szolgáltak volna ezek a szövegek.

Lövétei a következő kérdésével visszaterelte a témát a kötet szerkezetére. Arról kérdezte a szerzőt, hogy hol voltak azok a hiátusok, amiket be kellett tömni, mert a szövegek csak később rendeződtek kötetbe. Demeter elmondta, hogy számára nem az volt a cél, hogy egy kronológiai sorrend legyen, hanem hogy bemutassa a települést, ahol felnőtt. Egy olyan képet szeretett volna visszaadni, ahol kirajzolódik az akkori élet, ahol bemutatásra kerülnek a falu bolondjai, vagy az akkori ünnepek, amik sokszor nem is  voltak igazi ünnepek.

A beszélgetésből az is kirajzolódott, hogy a kötet utolsó három novellája idén nyáron született meg, amikor a szerző úgy tért haza, hogy már nem volt hová hazatérnie. A három novella a veszteség és a gyász tapasztalatát dolgozza fel, miközben több esetben a felnőtté válás történeteiként is olvashatók. A bemutató folytatásaként Lövétei rövid idézeteket olvasott fel, és megkérte Demetert, hogy reflektáljon ezekre. Olyan mondatok hangoztak el, mint ,,a jó nem elmesélhető”, amihez a szerző hozzá is fűzte az, hogy szerinte nem emlékszünk a jó dolgokra, a boldogság pillanatnyi állapot. ,,A hétköznapoknak nincs ideje. Csak a vasárnapnak.” Demeter arról mesélt, hogy önmagukban a hétköznapokban csak rutin van, folyamatos körforgás. Nincs idő, de ott vannak azok a kiugró pillanatok, amiket ténylegesen megélünk: a vasárnapi húsleves, vagy a kismise ideje, ahogy az a novellában is elhangzott.

A felolvasott idézeteket követően a kötetben található, Szentes Zágon által készített képekre terelődött a szó. Lövétei részben társszerzőként hivatkozik Szentesre. A kötet borítóján is egyik képe szerepel, ami a fontosabb motívumokat tartalmazza, mint például a garázs – visszaadja a lakótelepi hangulatot is. A beszélgetés azzal a kérdéssel zárult, hogy hogyan lehet a prózaíróságot tovább folytatni. Demeter azt állította, hogy nem látja magát fiktív prózák írójaként, viszont ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan témák az erdélyi valóságban, amiről ne lehetne még írni.

‍

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb