A gyerek messziről jön (Copilul vine de departe)

Matei Toșa: Over Our Heads

A gyerek messziről jön

(Copilul vine de departe)

Vasárnap van, és – mint mindig – a pénzre gondolok.

Nincs amit pihenjek, életemben nem dolgoztam egy napot sem,

szünet nélkül a pénzre gondolok, és hogy mit lehetne kezdeni vele.

Azt álmodtam, hogy egy elviselhetetlen lánnyal kell megházasodnom,

és féltem lemondani a szülők által megrendezett esküvőt

a kölcsönök miatt, amikért majd halálomig fizethetek.

Vasárnap van, és a tavasz leereszkedik a fák között a szobámig.

A lakásban, amit egész évre kifizettek otthonról a szüleim,

hogy nyugodtan tanulhassak, felkészülhessek a munkára.

Azt álmodtam, egy barátomat kiütötte az alkohol, fel kellett emelnem az asztaltól,

és elvinnem egy kávézóba, hogy megmentsem, de nem volt pénzem,

és visszatértem csalódottan a valóságbeli luxuslakásomba.

Vasárnap küldenek csomagot, pénzt és kaját a szüleim.

Ha dolgozok, nem várhatom többé a kisbuszt az illatos parkban.

Ott jön egy magamforma fiú, és felszáll a hintával, beleveti magát a fűbe.

Érkezik a csomag és felkelek, eltávolodom a fiútól örökre.

Ő még egyszer felszáll, gurul, mint egy kapus, majd boldogan hazamegy.

A kertész öröme

(Bucuria grădinarului)

Semmit nem csinálok egész nap, haldoklom az egyetemen.

A várost uraló hegyek gazdagabbak reggel,

amikor a csillagfürtök visszavonulnak, miután egész éjjel világítottak,

mint valami felhőkarcolók, amikor az elveszett rakéta

mindent megváltoztat az olasz dombokon.

Mellettük a fejhallgatóban szóló zene eléri a legrosszabb

minőségét, 2 másodperc csend, ahol kijönnek

a meleg délutánok, olvadni kezdenek az ecsetek.

Én azt hiszem, hogy azért szakad meg, mert valaki keres,

de senki nem csinál semmit egész nap, egyfajta köd

lebeg a fejben, és szégyellek társaim szemébe nézni.

Egy lánynak, Alexandrának macska van a blúzán a hasánál,

és amikor meghallja a fiú nevét, aki régebben megbaszta

a borozóban, egy ütő a kismacska szájában kiviszi a teremből,

békalencsétől megzöldült vízzel oltja be szemét.

Összetöri átmeneteit.

A másik lánynak arany szíve van, a köldök fölött

verejtékcsík szúrja át. Az arany szív folyton akadályozza,

liheg, amikor hazaér, a saját légzése az egyetlen dolog,

ami megérinti – egy időhurokban, tehetetlenül, a halál felé.

Fagytól védett muskátli Eva, az Angyalok Csoportjából, gazdag

fürtjei vannak, citromillata elűzi a szúnyogokat.

Ők mégis azt mondják, Fantasy Hot Pink és Glow in the Dark.

Minek kínlódtok ti, lányok, az első órán?

Minek kínlódtok ahelyett, hogy későbbre

tartogatnánk magunkat, amikor kicsinyke tavasz nyílna,

ahol menedéket kaphatnánk?

A fagy megölte a kaktuszokat tavaly télen, csak a pázsiton a folyó

kígyózik egyenetlen arabeszkekben.

Legyetek ti az én friss erőm, a puszpáng-bokrokban ijedezők.

Messze nagy tarlótüzek füstölögnek a dombokon.

Ahol megszűnik a kép, hosszú, éles levelű nád nő.

Ne gúnyolódjatok velem,

mert elhagylak titeket, mint a húspiros Lonc.

Inkább járjuk be a mezőket, vadásszunk sárga pillangókra

a penészes ablakredőnyök mellett. A csalántól keretezett szikláknál

fulladjunk bele a pipacsokba a búzamező szélén.

Vadásszunk pocokra, ha nem, találjuk meg az alagutat a vadrepcésben.

Az átjáró a bambuszházikó felé, ahol a kistestvér finom barátságát

ajánlom fel, aki piros gyümölcsöket fog szedni nektek,

meleg madárfészket hoz nektek mezítláb a homokban.

Mondjátok el ti a gondolataimat – egy hónapja gondoltam el őket.

„Egy hullám, ami végül elhagyja a szinuszképződést, kiegyenlítődik

és megnyugtat minket, mert úgy tűnik, hogy utánozni tudjuk.”

Alig estefelé Isten fektessen le minket a földre,

mint a zöld búzát egy köztes évszakban.

A partról érkező áramlat legyen az ellensúly, hogy ne tudjunk

elmenni, hogy teljesen tönkretegyenek a váratlan kereszteződések.

HORVÁTH BENJI fordításai

Alex Văsieș (1993, Beszterce) költő és műfordító, az utóbbi évtized román költészetének egyik kiemelkedő hangja. A kolozsvári BBTE bölcsészkarán végzett. Három verseskötet szerzője. Fenti versei az Instalația című kötetből valók.

‍