.svg)
Az 56. Bréda-kör, aminek a megszokotthoz híven a Bulgakov Kávéház adott helyet, november 9-én Szamosvári Bence művei köré szerveződött. A 2001-ben Békéscsabán született költő verseit számos folyóiratban olvashatjuk, pillanatnyilag a Kalligram folyóiratnál szerkeszt és a Látónál vendégszerkesztő, első kötetén dolgozik. A négy versből kiindulva Szélyes-Pál Dániel készült vitaindítóval, az eseményt Nagy Zalán és Péter Blanka moderálta.
A négy vers, amelyet a szerző felolvasásában hallottunk, megtörte a vers konvencionális képét, kizökkentve minket a rutinszerű befogadás sémáiból. A hatás elérésében a nyelv sajátos és burjánzó áramlása nagymértében játszott közre, ami akár túlterheltnek is tekinthető. A befogadókban megképződő zavar kérdések képében tört a felszínre. Van-e egyéni nyelvünk, és ha van, létrejön-e a megértésben gyökerező kapcsolódás? Szabad-e a kortárs költőnek az abszurddal ilyen kislányos zavarba hoznia bennünket? A vitaindító hasznosnak bizonyult, segített megfogni és szavakba önteni az első olvasás után még nem kikristályosodott gondolatokat. Beemelte a kevéssé érthető, de érzékelhető szavak, a magába záruló versnyelv és a vendégszövegek jelentőségét, elősegítve ezzel a művek kapcsán zajló párbeszédet.
A hozzászólásokban központi gondolatként jelent meg az olvashatóság és a performanszból fakadó befogadás közti feszültség, a szövegek áramlása, illetve, hogy milyen sajátos módon veszi igénybe a befogadó figyelmét. Egyet nem értés alakult ki a nagybetűk és írásjelek hiánya, azok hatása, valamint a nyelv túlterheltsége okán. Kiemelték még a sajátos érzésvilág jelenlétét, a szövegben megfigyelhető intertextusokat, amelyek között József Attila és Kovács András Ferenc neve is felcsillant – az utalások kapcsán a költőt „lopásra” bíztatták.
Több kritika is érte az ismétlődő szószerkezetek túlszaporítását, amelyek a hallgatóság véleménye szerint megtörték a természetes ritmust. Visszatérő megállapításként felcsendült az este folyamán, hogy a versek bár egyszeri olvasásnál elszédítik, megterhelik az olvasót, az elmélyedést követően áramlatként képesek magukkal sodorni az arra nyitott befogadót. A gyakran hangoztatott miről szól a szöveg helyett a hogyan szól a szöveg, s miként szólít meg kérdése került előtérbe.
A Bréda-kör végén a költő az utolsó szó jogán reagált az elhangzottakra. Megköszönte az alkotásai felé irányuló megszólalásokat, kifejtette, hogy szándékolt gesztus a nagybetűk és írásjelek elhagyása, amely abban segíti, hogy ne legyen egyértelmű első olvasatra a befogadás iránya. Emellett azt is érintette, hogy versei másképp veszik igénybe az olvasó figyelmét, hiszen a tartalomfogyasztás felgyorsult tempójával nem lehet akadálymentesen elmélyülni a műveiben. Ezek után átadta a jutalomkönyvet annak a résztvevőnek, akinek kritikáját a legépítőbbnek érezte. Az 56. Bréda-körről a jelenlevők Szamosvári Bence verseit egy-egy ízlelhető szókapcsolat, vagy álomhatású asszociációs lánc képében vihették magukkal.
