70esre áll a világ – Simonfi József születésnapjára

Az óra állását nem nézzük, nem írjuk fel, pörög-pörög lelkén a rokka. Majd katt. Fordul egyet. A csavart olajozni kell, míg a lélek lírai húrokon pendül, szárnyal, táncol. Tovább. Újra és újra. Dance macabrét lejt. Kerek egész. Egészen kerek. A hetven. Misztikus is – mint ő maga, amikor befordul és önmagát elemzi, mint egy jó léleksebész. Nem fél mélyre vágni, mutatja, így kell. Kímélet nélkül. Bevarrja az idő és a felejtés. Több mint húsz éve találkoztunk először. Én magamnak írtam, kis füzetbe, ő irodalmi lapokba. Csendben. Szinte észrevétlenül. Ő belül élt, mi kint. Idővel lassan beköltöztem. Elbeszélgettünk, milyen komfortos ott a lét. Hetvenévnyi sűrített líra pora lepi be a szobát, házat, teret. Az idő is másképp telik. Már nem múlik. A belső idő nem siet. Nem késhet le semmit. Így hát kétlelkesen négykezes versekbe fogtunk. Hetven. Jóska hetven. Az S kampójára akasztva jól tartja magát. 70 kívánság, 840 hónap ritmusos lét, több mint 25 200 nap várakozás. Bérbe vett idő. Ajándék. Áldás. S mit kívánjunk neki? Megkérdezem. A válasz repetitív és rövid: Időt. Időt. Időt. Megsütöm. Tortába. Felszeletelve tálalom. Sok kis időszelet. Színre, szagra ugyanaz. De ízre más. Minden kapott időnek más utóíze van. Az egyik epres, a másik szamócás, a harmadik dinnyés. Bemegy és kijön a kórházból, mint a kakukkos óra. Hálás vagyok neki, hogy velem is énekel. A bóbita hangja keveredik a rigóéval, a varjúéval, a csókáéval, a gerléével és a fecskéével. Hallom, ahogy nyugodt hangján szól és türelmesen kivárja, míg írok két sort. És siettet, mert fogy az idő. Aztán megáll. Bevár. Megvár. Tervez. Ír. Küld. Vár. Ír. Küld. Vár. Ír. Küld. Vár. Sorokat fűz hosszú cérnára, majd könyvet köt belőle. Hasonló kattanásunk van. Valami elemi rugó mozgatja, ami nem hagyja nyugodni. Valamit meg kell írjon, amit eddig nem. Valamit újra kell írjon, más keretben. Nem a tökéletest keresi. Az igazit. Nem csak a valódit. Jóska 70. Most írnom kellene valami igazán szépet. Azt hiszem, tudja, hogy mit kívánok neki. Jóska, 100-ig meg se állj, de néha lassíts. Sok a sebességkorlátozás. Stop. Írj. Küldj. Várj. Stop. Írj. Küldj. Várj. Mindennek rendelt ideje van. S most itt az idő, hogy Téged ünnepeljünk. Isten éltessen!

‍