.svg)
I.
kifeszített fogaink helyén tátongó lyuk ez a hely
ahol alvadó vérzseléként remegünk
míg fejünk fölött beforr a hús
nem marad csak a lüktetés
a cérna nyikordulása az ínyen
duzzadó szorítás lassú ernyedése
miközben a szerek szétterjednek
beleinkben ahol mindent
elpusztítanak ami útjukba kerül
II.
útszéli gyomok és égő szemét között
hibáztatjuk az áldozatot míg szoknyáját lobogtatva
össze nem csap fejünk felett a csurgalék
útszéli gyomok és égő szemét között
omladozó kastélyban szeretkezünk
fejünkre pattogzó aranyfesték szitál
útszéli gyomok és égő szemét között
macskaételen hizlaljuk a sündisznót
tüskéi között elhalt bőr a poratka álma
III.
itt csak feketerigók vannak akik
keresztülrepülnek a falakon
és szárnyaikkal feltörlik a vért
ami becsapódásukkor szétkenődött
mint homlokon a keresztvíz
lángra kap ha énekelni kezdenek
törvényeink madártorokban rezegnek
minden februárban várjuk az igazságot
föltárulni a legmélyebb tudatban
