.svg)
A 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár második napja sem volt kevésbé eseménydús: könyvbemutatók, beszélgetések, dedikálások váltották, keresztezték egymást.
A nap első felében egyértelműen a gyerekeké volt a főszerep, a Nemzeti Színház Klubtermében több gyerekkönyvet mutattak be. A Lencsi könyve című kötet írója, Albert Homonnai Emő az anyai nagymamája, Daday Lenke elbeszéléseiből szőtt történeteket foglalta versbe. A nagyi-tapasztalatok egyik meghatározó élményrétege az iskolás évekre vezet vissza, ahol tilos volt megszólalni magyar nyelven. Kovács András Ferenc mutatta be László Noémi Bodzabél című gyerekkönyvét, amelyet „egységesen tündérinek” nevezett. Az elmúlt hét év verstermését tartalmazó kötet kalendárium-jellegű: az idősík kezdetét a tavasz jelöli, a tél zárja. A könyv a történet logikája szerint építkezik, ugyanakkor a motívumok kontinuitása megteremti a szövegek közötti átjárást. Molnár Krisztina A házicsoki színe című könyve a hetvenes, nyolcvanas évek falansztervilágának elmesélhetőségére tesz kísérletet. Bár a kötet elsődleges célcsoportját a gyerekek képezik, a történetek a felnőttek számára ismerős, felidézhető tárgyakat, helyzeteket villantanak fel. A szerző saját bevallása szerint nem kozmetikázza a valóságot, a könyvben van minden, ami a kommunizmus éveit jellemezte, a hosszas sorban állásoktól a határon átcsempészett Rubik-kockáig.
A felnőtteket megszólító programok is sűrűn követték egymást. Az Irodalmi Kávéház vendége volt többek között Peer Krisztián, Lupescu Kata és Lövétei Lázár László. László Noémi a költőség, költőszerepek témáját járta körül Peer Krisztiánnal, aki tizenöt éves kihagyás után jelentette meg 42 című új kötetét. Peer ellentmondásos figura, aki egyszerre küzd megfelelési kényszerrel és kényszeres normaszegéssel, ezeknek az ellentétes erőknek a diszkomfortjában morzsolódik. A szöveg szerinte attól hiteles, ha nem akar semmilyen elvárásnak megfelelni, nincs benne kényszeresség. A „felvágatlan” kötet mögötti koncepció az „amit tönkreteszek, az az enyém”, az olvasó így fizikai szinten is személyessé teheti a könyvet. Peer Krisztián leveskanalazás közben nem érzi költőnek magát, és – mint mindenkinek – néha neki is „ki kell sütnie az agyát” haszontalan léhaságokkal.
Makkai Kinga irodalompedagógus faggatta A kalózlány fiatal szerzőjét, Lupescu Katát a fiktív világ megteremtésének mozzanatairól. A kérdező szerint a kortárs gyermekirodalomban körvonalazódó tendencia egyre inkább a valóság megközelítése, a társadalmi visszásságok tükrözése, a tabutémák feszegetése, mégis jó néha eljutni a társadalmi valóság által érintetlen területekre, és bekuckózni magunkat egy kitalált világ keretei közé. Lupescu Katát azok a könyvek inspirálják, amelyekben a kitalált világ van középpontban, és nem a történet. Ő is erre törekedett, amikor létrehozott egy olyan imaginárius teret, amelyben szereplői otthon érezhetik magukat. A lány az alkotás körülményeiről, írási szokásairól és írásszeretetéről is mesélt.
A könyvkiadás nehézségeit járta körül Lövétei Lázár Lászlónak, a Székelyföld főszerkesztőjének és Nagy Boglárkának, a Jelenkor Kiadó vezetőjének beszélgetése. Lövétei megfogalmazta észrevételét, hogy a régi szerzők és ismeretlenül kopogtató fiatalok vannak a legtöbben, ugyanakkor a szerkesztők gyakran jobban örülnek egy kezdő nagyon jó szövegének, mint egy már ismert alkotó megszokott színvonalú írásának. Nagy Boglárka elmondta, a Jelenkornak kezdettől fogva kiemelt célkitűzése, hogy a kortárs irodalom legjavát megismertesse a közönséggel, ugyanakkor meg kell találniuk a nagy nevek és az ismeretlen tehetségek köteteinek megjelentetése közötti egyensúlyt. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a könyvkiadás egy gazdasági vállalkozás, tehát hangsúlyt kell fektetni a könyvek népszerűsítésére, terjesztésére.
A magyar kulturális rendezvények egyik fontos gyűjtőtere, a G. Café is több irodalmi eseménynek adott otthont. A kultúrkocsmában mutatták be péntek délután Tamás Kincső Módos asszony üres kézzel című regényét. Tamás Kincső első regénye a társadalmi jelenségek aktuális tárházából merít: a generációk közti szakadék és a fiatalok emigrációjának problémáit körvonalazza. Az írónő bevallása szerint saját életéből inspirálódott, megtapasztalta szülei értetlenségét bátyja amerikai életével kapcsolatban.
Ezt követte a Látó Irodalmi Játékok 86. kiadása, amelynek keretében a két ellentétes hangú fiatal alkotó, Serestély Zalán és Varga Edgár László második kötetét mutatták be. A szerzők a moderátor, Papp Attila Zsolt vezetésével érintettek olyan, szociokulturális és politikai szempontból is releváns témákat, mint az istenkeresés, a nonhumán irodalmi interpretációi és az állatjogok. Serestély Zalán novelláskötete, Az állomás 3 kutyái már címében hordozza az ambivalens feszültséget, ami profanizálja a három királyokra való áthallásként megjelenő szakrális dimenziót. A kötet olyan szempontból is újító jellegű, hogy az állatokat kiemeli eddigi, irodalmilag meghatározott alárendelt szerepükből, amelyben emberi karakterjegyek metaforizációi, egyszerű testek voltak. A szövegek kapcsán körvonalazódó legfontosabb kérdések, hogy milyen választ tud adni az irodalom az állatok jogfosztottságának problémájára, találhatunk-e olyan rétegnyelvet, amelyen hitelesen megszólaltathatóak. A kötet végén szereplő, szépirodalmi kereteket meghaladó fiktív öninterjú kultúrtörténeti kapaszkodókat nyújt az interpretációhoz és az írói szerepvállalás értelmezéséhez, de el is bizonytalanítja a kialakult támpontokat. Varga László Edgár verseskötete, a bejárónőm: isten többszólamú poétikus dikciót működtető líranyelv: a klasszicizáló hang keveredik az alulretorizált, vallomásos megszólalással. A nyelvi tagoltság hiánya miatt az olvasó szabadon strukturálhatja, bejárhatja, személyessé teheti a versteret, saját értelmezéséhez képzeletben kiteheti a hiányzó írásjeleket, hangsúlyokat.
Az est másik, nagy érdeklődést vonzó eseménye a mai magyar női prózáról szóló beszélgetés volt a Nemzeti Színház Kistermében. Az est házigazdája, Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője kérdezte a meghívott szerzőket: Király Kinga Júliát, Márton Evelint és Szeifert Natáliát az írónőség nehézségeiről, akadályokról, szakmai figyelemről és mellőzöttségről, feladásról és elvárásokról. Mindenki máshogyan kötött ki az irodalmi pályán, másfajta kihívásokkal találkozott: Király Kinga Júlia a színház világából érkezett, Márton Evelin korábban művészettörténetet tanult, Szeifert Natáliának az önmagával szemben támasztott elvárásokkal kellett megküzdenie. A szakmai figyelem hiánya és a közegnélküliség miatt a feladás gondolata is megfogalmazódott bennük. Szeifert Natália új kötete, Az altató szerekről két alvásproblémával küzdő nő párhuzamos története. A ritmusváltások, a regény strukturális kerete már a könyv megírása előtt körvonalazódott benne. Király Kinga Júlia regényéből, az Apa Szarajevóba mentből szándékosan kihagyta az önéletrajzi elemeket, s egy olyan kommunista Románia térképét rajzolta fel, amelyben a tipikus kortünetek megragadhatóak, torzíthatóak voltak. Márton Evelin könyve, a Szalamandrák éjszakái nem kerüli ki az önéletrajziságot, a kötet elején és végén megjelenő szakadék olyan határállapotot jelöl, amit az írónő elvált szülők gyerekeként gyakran megtapasztalt.
A nap lezárásaként a közönség megtekinthette a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégelőadását, a Julius Caesart, Silviu Purcărete rendezésében.
