Zenei jegyzetek, film- és színházkritikák, képzőművészeti tárlatbemutatók
Azon vettem észre magam, hogy másodjára a tartalom szinte egyáltalán nem érdekelt. A hangos technót akartam hallani, és látni a sivatagot.
A mozgókép nem „egyszemélyes műfaj” – ezt rögtön az előszóban leszögezi Dobri Imre kötetszerkesztő.
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
