Pirkko Saisio (1949) sokoldalú alakja a finn kultúrának: író, rendező, színész, dramaturg és 2002-ig a helsinki Színművészeti Főiskolán a dramaturgia professzora. Saisio önéletrajzi ihletésű regénytrilógiája a 2000-es évek fordulóján jelent meg. A trilógia utolsó kötetéért, a Punainen erokirja (Vörös válókönyv) címűért 2003-ban Finlandia-díjat kapott. A trilógia első két kötete: Pienin yhteinen jaetteva (Legkisebb közös többszörös), Vastavalo (Ellenfény). Magyarul megjelent könyvei: Káin leánya (ford. Pap Éva, Európa, 1992), Betonéjszaka (ford. Kubínyi Kata, Polar, 2008), Legkisebb közös többszörös (ford. Varga P. Ildikó, Polar, 2018), Ellenfény (ford. Varga P. Ildikó, Polar, 2021).
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
A forróság égeti a bőrt és az alumíniumhajó szélét, a levegő úgy hullámzik, akár a tenger. Itt tiszta a víz, áttetszőbb, mint a levegő. Enyhén zöldes színű. A mélyben alga.
A forróság égeti a bőrt és az alumíniumhajó szélét, a levegő úgy hullámzik, akár a tenger. Itt tiszta a víz, áttetszőbb, mint a levegő. Enyhén zöldes színű. A mélyben alga.