befonnak egyszer téged is és elrejt majd a forma újra quidquid latet apparebit
akár a fehérre meszelt házsarok, belelóg a térbe az orrnyereg, nincs rajta
egy fűtetlen szoba, itt húzom meg magam, különös tartomány, féreglyuk.
Hajnali háromkor, vacogtató hidegben, nem érzed a lábad.
itt már nincs szükség rád, görnyedt falaidban összeroskadtak a téglák, mint puha kenyér egy meleg testben, mi szétmállik a fenntartott sósavtól.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
