.svg)
Friss helyszíni tudósítások erdélyi és Kárpát-medencei kulturális eseményekről, irodalmi fesztiválokról, könyvbemutatókról, szerzői estekről.
Augusztus 20-án a Bánffy Miklós operastúdió falai között idézték fel Lászlóffy Csaba alakját és életművét.
Az idei Látó-tábor dinamikája éppen abból származott, hogy laza, mégis professzionális programpontjaival közös beszélgetéseket teremtett a gyakran elhallgatott témákról.
a költők költők maradnak forever, nincs számukra más út, meg a versírás amúgy is a művészetek legszebbike
valójában pezsgő káosz uralta a teret: voltak spontán hozzászólások, váratlan kérdések, mikrofonvándorlás, párhuzamos beszélgetések, sok nevetés, rögtönzött felolvasások és ötletbörze is
mindenesetre nevetésből nem volt hiány
„a könyvben szereplő dokumentumok nem autentikusak. Én, mint író, tisztelem a szakmát, nem másoltam be egyszerűen az iratokat, de megtanultam a stílusukat.”
a kerekasztal-beszélgetések közben felvetődött a Mózes-titok kérdése – hogy hogyan lehet tizenvalahány év után elhallgatni, és soha többet nem írni
Radu Vancu válasza egyszerű volt: a költészetet olyan eszköznek látja, amely lehetőséget ad arra, hogy időről-időre Isten elé tárjuk sérelmeink.
