Versek

Predrag Popara: Az égető érzés

referenciák

pedig annak a nyárnak rendben voltak a referenciái

s mielőtt bemocskolod fogadd el: volt ellenértéke mindennek

feltörtem és elosztottam a múltat

a vitaminhiányos érveket a tapintatlan délutánokat

amikor árnyékaikat megnyitották a fák

értsd meg: már nem tudok veled mit kezdeni

egyre csak sirámaidat hallgatom

ideiglenesen szabadlábon a félelem

s a jóság is kegyetlen

az ellenség bennünk van

de a lényeget akkor sem tudom megfejteni

azt a délutánt amikor meghitten megérintettem az arcod

érvénytelenítette egy eltévedt mozdulat

ne fogd le a kezem

harcra születtünk gyilkolásra

– te is merényletet követtél el

s azóta lakhatatlanok az álmok –

már nem tudom hozzám jöttél-e vagy csak felém

s hogy akarnám-e még a semleges irányt

vagy egy másik igeidőben a szemnek láthatatlanul

penészedni dobozba zártan egy idegen világban

[hová lett]

                             f.a.-nak Párizsba

hová lett Janó hol az öreg verda

hol a ragaszkodás és hová tűnt Batorge álma

– két vállrándítás közt megint

a savanyú kinyilatkoztatások

teremtenek forgalmi dugót

mostantól azonban minden egyirányú

de már az egyetlen sáv is alig járható

a belvárosi kávéházak terasza is

csatornanyílássá szűkült

fészbuk-cirkusz a világ

s ebben a virtuális pagonyban elég egy

kattintás és az ismerős már nem ismerős többé

megközelíthetetlen maradsz

árkokkal védekezel a vasfüggöny ellen

makettjeid bűvöletében élsz

foghatatlan formák által térdre kényszerítve

távol a világtól s távol a virágtól

sehol egy szúnyog ami csíp

s centrumban a mű: a műanyag a műzene

a műláb a műfallosz… és elkoptatott

szénceruzák vesznek csak körül

meg zsebek – de a zsebekben nincs semmi –

és szemek – a szemekben sincs semmi –

s már fejek sincsenek csak megbabonázott

pálcika agyú párafoltok

és fáj hogy már nem érted a csöndet

‍