Versek

Népünnepély

A megfigyelők
megfigyelte
megfigyeltek
a megfigyeltek
megfigyelte
megfigyelők

állnak a népünnepélyen
egymás mellett
a bódé körül
színes gömb
a kezükben

gyanútlanul
nyalják
a fagylaltot.

Technikusok boldogsága

A majmok ragyogóan
megfeleltek
minden feladatnak.

Kitűnően bonyolítottak le
a sok hókuszpókusszal járó
tennivalókat.

Egy dolgot nem tudtak
az istennek se a fejükbe verni:
a világmindenség
nem érdekelte őket.

Pedig igen rafinált effektekkel
próbálták kíváncsiságukat
felébreszteni.

Klasszikus gyakorlat volt
például az „esti csillagnézés”.
Egy zárt és sötét térben
zseblámpaégők tucatjait
villogtatták előttük.

Hazafele menet a technikusok
boldogan néztek fel az esti sötétben
az égboltozatra.

És el nem tudták képzelni
mi jár a fejében
a tudósoknak.

Nyolcvanas évek

Ez itt a Cinecitta.
Jó, hát nem pont olyan,
na de hát azért te sem vagy egy
Antonioni, nem igaz?!

Bújj csak be ide,
ebbe a lukba, bátran,
s azt hozol létre, barátom,
amit csak akarsz.

Egy dologra
azért figyelj: ami létrejön,
a luk méreteinél ne legyen
nagyobb.

Tudod: ez itt
nem a Cinecitta. Még
ha te Antonioni
vagy is.
Van kötél is
a lukban. Na viszont,
látod, az épp akkora hosszú,
mint amekkora az ilyen kötél
úgy általában
lenni szokott.

Rendszerváltók
Én III. Richárd!
bőgte a színész gőgösen
a konyhasarokban összeeszkábált
rissz-rossz pálinkafőzője mellől
a jódtinktúra oppardon
a diktatúra megdöntésére
irányuló szavakat
a tömbház ötödik emeletén
a halhatatlanság felé.

Öregkor aranya

Zsombékos vízben
úszkáló libák kacsák

városszél
utolsó házak

aztán a mezsgyén túl
nincs mese

neki kell futni az égnek
hahó kiált a bolond öregember
elszállva az egykori tanyák felett

hosszú kabátja
aranylón örvénylik utána
s gomolyog aranyló
pipája füstje

ám csupán az öregkor aranya ez
nem a repülésé

odalenn hosszú nyárfasor
mutatja az utat

afölött repül
majd alászáll szépen
a temető környékén

kicsit bukdácsolva
öregkor aranyát leporolja

és zsombékká lesz
egy túlvilági tóban
angyali kacsa-úsztatóban.

Ha már egyszer megírták

Átvetette magát a kerítésen
s egy csillagon találta magát

hát ott aztán sok dolga lett hirtelen
új időszámítást
új nyelvet
és ábécét

kellett kitalálnia
mert amit a kerítés túloldaláról hozott
egyszerűen hasznavehetetlennek
bizonyult

ő azt mondta:
disznókat szeretne tartani
miért nem építesz inkább légvárakat
kérdezték
hisz láthatod: itt levegő
van elég

jó lesz nekem a sertés válaszolta
majd kitúrják azok a szarvasgombát
nekem
a csillagokból is

és eljársz-e majd rendszeresen
a helyi honfiak gyülekezetébe
kérdezték

születésnél bábát
temetésen kántort
nem lehet csujjogatással helyettesíteni
mondta

s a helyi honfiak is jobban tennék
tette hozzá
ha a tátott szájú karéneklés helyett
eltanulnák

hogyan is szól
(ha már egyszer megírták)
a nyulak miatyánkja.

Jézuskák léghuzatban

Jönnek a Jézuskák,
jönnek nagy koffereikkel
a Nyugati pályaudvar felől,

lenn, a nekilóduló metró-kocsiban,
döbbenten veszik észre,
hogy nincsenek egyedül,

erre is, arra is,
a fülke padjain mindenfelé
kofferes Jézuskák ülnek,

és repíti mindőjüket a vonat,
repül a sok Jézuska a föld alatt,
az ablaküveg fekete bélésében,

karácsonyi ajándékként
mindeniknek súg egy-két kedves,
gyerekkori tájszót fülébe
az öregisten,

repülnek, repülnek
a kofferes Jézuskák a föld alatt,
az ablaküveg s a kabát
fekete bélésében.

Óh, rózsa, rózsa, rózsa

A rózsa belsejében
van egy rózsaváros.
Az utcán rózsagyerekek
eszik a rózsalángost.

A rózsa belsejében
rózsából van a postás,
viszi-viszi a rózsalevelet,
melyben csak rózsa sorjáz.

A rózsa belsejében
ha az idő elkomorul,
jéghideg rózsaszél fúj,
s a hó rózsákat hull.

Megjön a karácsony,
leül a rózsahóba,
jajong és elvetél
a hóban Csipkerózsa.