Versek

Mircea Vremir: Halász III., 1968-1969

Ingatag

Olykor ingatag az élet,

tünékeny, olvadóképes,

ha jön az álmatag kikelet,

és az év nyitása oly nehéz,

feledni a múltat, feledni a jövőt,

az évnyitót, az egész emberiséget,

oly nehéz, mint a hasadás…

Bevérzett szégyen az idő,

semmiség, eszme, tanú…

Dans macabre

           (K.E.-nek)

A halott égen táncolnak a csillagok,

az asztal mellett is ül egy morbid halott,

vekkerre ébredek, irány haza, a híd alá,

rám esik a mindenség magánya,

sunyin lapítanak a fák a parkban,

átkozott egy hely ez a földgolyó,

felfénylenek a szellemek,

mi itt maradunk, mindhalálig,

itt költjük el utolsó vacsoránkat,

a halott égbolt felett…

A terror sikoltása a háztetőn

Tüzel a Nap.

Megindulnak a déli szellemek.

Gőzük felfőz mindent.

Terror. Megindulnak

a látványok.

Kiherélt indulójuk

rendre megtestesül,

a nézők arcán púder

mázolódik el…

Az ártány élni akar

Zabos lett az ártány,

de élni akar,

étvágya van, zabos.

Testes jelleme van,

és élni akar.

Mint az imádkozás

egy délutánhoz,

testetlen agyvelejében?

árnyak között,

a mindenség hatótávolságában,

ima helyett ima.

Dráma két részben.

Kapualj és templom

Minden Templomhoz

tartozik egy sarok.

(És egy csodálatos

sarki kurva.

A Templom vonzza,

mint egy bűvös mágnes,

mint kieresztett vadállat.)

Néhol a sarki kurva

felőrlődik magától,

megáll a Templomkertnél,

mint gondolkodó szobor,

felveszi a Templom formáját,

hasonul hozzá, mint a Szentek,

és a lusták… Olyan adekvát

ezen a túlhajszolt

Földkerekségen…

Gyufa sercen, Tyutyuka

(az unokámnak)

Ne nyeld az én füstömet,

hiszen több mint ezer kilométerrel

arrébb vagy, Budapesten,

gyufa sercen, Tyutyuka,

a szenvedésen parányi rés, Tyutyuka,

(hallom a rádióból, és a

lehallgató készülékekből)

a körülmények teszik az embert,

Tyutyuka,

(a pökhendi ÉN csak átlátszóan

falaz: Tyutyuka még csak

másfél éves, majd felnőtt korában

odaadom neki ezt a levelet,

addig tartogatom!)

A szkizofrén betétdala

Halihó, csudajó ez a tangó,

eligazodni rajta lehetetlen,

énnekem elferdült a tengelyem,

mint a Földgolyónak, azóta i-ázok,

mint egy csapdlecsacsi, aki feltüremlik,

(ha én liget volnék, százszorszéppel

hintenélek tele) így is jó, úgy is jó,

csapdlecsacsi,

visszhangzik Szkizofréniában,

ahol senki sem éli túl önnön halálát!

A Zudormegnemtámadási Szerződés

Aláírtad a

Zudormegnemtámadási

szerződést?

Én most jövök aláírni,

szerződés szerint,

hogy nehogy megint

kitörjön a forradalom,

ebben a puskaporos

hangulatban!

A kunok

Csupa Kunigunda

az egész Világ.

Ez széles vásznú filmen

kissé humoros.

(A megoldások évét

az idén tévedéssel

zárjuk, a Világvége

röhejes groteszkjével.)

A gondolatolvasó homályban

jönnek a kunok, én latin

vagyok, ólatin,

Róma mellől, az Ősapám,

(Oda jártam óvodába,

még őskoromban, összehúz

a mindenség nyűtt agya.)

végtére is együvé

tartozunk, mint a pondrók,

van, akinek merően

deviáns a nézete…

Regényrészlet

Nagyon rossz gyerek voltam.

Úgy kerültem át

a felnőtt korba, mint

Pilátus a Krédóba.

(Kinőtt rajtam

egy automata virágszirom.)

Azóta púposan járok,

mint egy csiga,

veszni hagyom

a púpos életet,

(még, néha, a púpomat

is elhagyom)

megijedek, hogy

kezdődik a vénkor,

(hiszen nem is voltam

fiatal, elvesztettem az

ellenőrzőmet) KILÁTSZIK

FELE ÉLETEM, lerágja

valami lepra, úgy a

közepe felé, ami most

hamis, EZ EGY RÉMREGÉNY,

hajnalodik vagy szür-

kül most már, az élet

elereszt maga mellett,

mint iskoláskorom, úgy kell

összevagdosni, mint egy

F I L M T E K E R C S E T…

A pokol órái

A pokol órái ketyegnek,

mint döglött verebek,

felnyílik egy másmilyen ég,

(csupa vekkeróra)

MAGA A SZÁMŰZÖTT IDŐ,

mint egy halálos útvesztő…

Leketyeg mostmár maga az élet,

nincs veszteni valója,

a felkurblizott mindenség

lejár egyszer, nincs mutatója,

a pokol tornácán idézőjelek

vesztegelnek a sötétben,

egy másmilyen égen,

egy másmilyen sötétben.

‍