.svg)
Csíkszeredában került először megrendezésre az Utazó követek elnevezésű kezdeményezés, melynek célja, hogy az erdélyi irodalomkedvelők betekintést nyerjenek az anyaországi irodalmi lapok helyzetébe, megismerjék célkitűzéseiket és történelmi hátterüket. A délután moderátora Murányi Sándor Olivér, valamint beszélgetőtársa Erdei L. Tamás. A meghívottak között szerepelt Csuhai István (Élet és Irodalom), Kabai Lóránt (Műút), Keresztesi József (Jelenkor), Orcsik Roland (Tiszatáj) és Tóbiás Krisztián (Tempevölgy).
Első körben a szerkesztők bemutatták az általuk képviselt irodalmi folyóiratokat, röviden meséltek a múltról, valamint arról, hogy mi az illető lap fő irányvonala és felépítése.
Élet és Irodalom: Csuhai István elmondása szerint a folyóirat első fele közéleti, míg a második része szépirodalom, mely magába foglalja a vers, próza rovatot, valamint a rovatszerűen megjelenő kritikákat. Az ÉS hetente jelenik meg, alapvető törekvése a kortárs szépirodalom közvetítése.
Jelenkor: A pécsi szerkesztésű folyóirat máig őrzi a modernitását, szépirodalmat, kritikákat és egyéb művészeteket mutat be. A Jelenkor megtalálható honlap formájában is, ahol olyan cikkekre is bukkanhatunk, amelyek nem kerültek nyomtatásba.
Tempevölgy: Az itt képviselt lapok közül a balatonfüredi Tempevölgy a legfiatalabb, neve Jókai tájleírásából származik. Szépirodalom mellett rövid tematikus összeállítások is szerepelnek benne.
Műút: A folyóirat egyik legemlegetettebb része a kritikarovat, hiszen nagyon erős és a lehető legnaprakészebb. Emellett igen hangsúlyos szerepet kap a tehetséggondozás, idén hetedik alkalommal szervezik meg a Szöveggyár-tábort, kifejezetten pályakezdők számára. A Műút portál 2013-ban indult, és a nyomtatásban megjelent lapszámok mellett elérhető számos önálló rovat, mint például a Nőtérfél.
Tiszatáj: A szegedi folyóirat az egyetemes magyar irodalomra való odafigyelés mellett nagy figyelmet szentel a kortárs szomszéd irodalmak helyzetére is, melynek külön rovatot szánnak.
A bemutatkozások után Murányi Sándor arról faggatta a jelenlévő meghívottakat, akik nemcsak szerkesztők, de mindannyian szerzők is, hogy milyen szempontok alapján döntenek, és hogy a döntések következményeként szembesültek-e már érzelmi zsarolással, netalántán fenyegetéssel. Az elhangzottak alapján a közönség tudomást szerzett egy szerkesztő ismérveiről, miszerint diplomata kell legyen és vastag bőr szükségeltetik a konfrontálódások elviseléséhez. Az anekdoták között akad néhány pikánsabb történet, de egészen komolyak is, a piros lap osztogatástól a műfajmenüig minden terítékre került.
A következő kérdést Erdei Tamás tette fel, kényesebb vizekre irányítva a társaságot. A beszélgetés az anyagi források, valamint ezeknek a hiánya köré épült. A politika fontos szerepet játszik ebben is, így elkerülhetetlenül szóba került. Az irodalmi lapok helyzete különböző, akadnak olyanok, akiknek most jut elég támogatás, de sajnálatos módon van olyan is, aki jelenleg szűkölködik. A heves beszélgetés konklúziója egyértelműen az volt, hogy több anyagi forrás szükségeltetne, vagy legalábbis egy megfelelőbb alternatíva a szétosztásra.
Az est lezárásaként a szerkesztők saját műveikből olvastak fel, igazolva, hogy nemcsak remek szerkesztőként, de szerzőként is megállják a helyüket,
