a levegő nedves és ragadós
beszippant a chiapasi lovak orra
megbocsátó füttyszóval
be voltunk törve balaklavák mögé szorítva
énekeltük hogy that’s me in the corner
that’s me
és csak a kézenfogva arra járó kisgyerekek
néztek ránk úgy mintha nem lennénk képzeletbeliek
semmi dolgom nincs a császárral
a munka majd megtölti kupánkat lustasággal
és ki fogjuk inni fenékig
az utolsó világvége egy macska
egy magányos nőnek
ma nem hibázom el nem megyek be a házba
vagyok mint egy bazsarózsabimbó egy tibeti levélben
a felejtés hosszú ujjai közt
szívem behozza a halált
és megőrzöm
mintha cyberpunkországban lennék
ahol az elhasznált dolgok a tökéletes dolgok
vezetékek és angyalbelek lógnak ki
az egyszerű dolgok –
egy magányos fenyő árnyéka ami megmenti szemedet a naptól
vagy a tény hogy a neve egy palindrom
(Horváth Benji fordítása)