Szilágyi Domokos levelezéséből

Szilágyi Domokos negyven évvel ezelőtt jutott el a végzetes megfogalmazás kaptatóihoz. Levelei közlésével rá emlékezünk, külön köszönettel tartozva Nagy Máriának, aki a leveleket rendelkezésünkre bocsátotta.

A szerk.

Szilágyi Domokos16 Batiz . 1960. junNagy KálmánClujStr. 23 August nr. 14
Kedves Vejne Mőjnen
Ami a finn népi Époszt illeti, én nagyon jól tudom, hogy csak egy zseniális, de tűrhető, tehát jó fordítása van, és még assinch készen, dehát én eztet nem mondhatom szemedben meg, dehát én eztet nem mondhatom szemedben meg, mert először majd a végén, másodszor, én nem tudok mást dicsérni csak szidni, így ha Vikáriuszt szidom, vedd úgy, hogy Téged dicsérlek, mert én már ilyen negativista bölcsőben ringatództam, műtellyel. (Műtely – métely – méhtej.) De eccóval a fordítás láttam részlete szép tragikusan nemes mértéktant – és Ecerűségében, melyet költői eszközök is tarkítanak, ami igazán beautiful, mint a kiemeltem közölés. Pl. Szerelmemnek lángjával / teli kertem mályvával - , amit dr. Palló Imre énekelt a tegnapelőtt a broadkatulyában, és anyám azt mondta, hogy neki jogi oktonsága van, a Bürünek tillik. Így hát csak tovább, és még azért sem dicsérhetek, mert a szak maÿ irigység nem enged, mint Szíves Sándor írótárunk mondaná eztet. De, azér jó mindenesetre. Sőt.
Én hallottam Ferenčyket vezényelvén Bucharestbe, a Pallász Athénéban, ahol is föl volt dobva egy Mocárt, amit nem tudtam meghallani, hogy micsoda, mindenesetre szín fónia; aztán Bramsh változatok Haind – (eném zenefüzetbőli helzesírással: Haind és Hender) témára, ami jó lett volna, ha pusztán a téma lett volna Haidntól, Bramsh-változatok without (szótlan fon.)
Aztán volt Wagner Rikhárd Zígfrid idylliuma, amiről nem hittem volna, hogy ennyire unalmas lesz, de kiderült, hogy mégis az. Aztán volt Strucc Rikhárd Till Eulenspiegel Buhoglindă – ja –je amibe itt-ott volt elkapva egy kis humor, de olyanszerű mint a száyad eleján Rákosi Viktoré nálunk (alias Sipulusz alias Pišulusz).
Most nem tudom, elküldjem-é most a + 6 ALMARAJZ zást mer ha nem küldöm most, el fogom felejteni, de ha elküldöm most, Te el fogod veszíteni addig, ezért inkább elküldöm most.
Hothjha pedig úgy is el akarnál jönni Batizra, bocsáss meg, hogy mégis meghívtalak és jövel saját kezdeményezésed gyanánt és értelmében.
A Cibles viszontag más egy dolog mer oda a család úgy határozta el mer arra vannak a családi emlékek hagyományai és a vidék nagyon szép és én kezeskedek rolla és jön a Bátyám is ami matematika-fizika tanErő és jön a húgom is aki egészségügyi K. Der és azt mondták ők finanároznak belölle sok mindent mer ők fix fizetéssel bírnak de azér még én is fogok pénszt keresni mer anélkül útyse megy és piatröszt ott is lehet majd meg miegymás.
Így most írtam valami cikrusokat és elküldtem Pandúr Viktornak hogy olvassa el és lássa hogy én mégis fejlődök eszmei szempontból mert ez már így van és fizesse meg a fejlődésemet mer a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyért.Meg azzal a verssel foglalkozom hogy My heart’s in the Highlands, my heart is not here, mer kell egy kis hilly air ebbe a poros alföldbe.
Ezenkívül a kissebbik húgom megírta címét a Világifjúság című folyó iratnak hogy ő levelez és kapott már 10 levélt mindenféle Világifjútól Pestről, kik színészképeket gyűjtnek és egyik kűdött egy Törő Csikk marit aki alá is írta a hátára és erre kiválogattunk ecs csomó családi képet és ezeket elkülgyük széneszekként és pl. Nagynéném fiatalkori képe a Still-Life under the Clouds című angol film főszereplője lesz, valami Catherine McGowa és így tovább.
Én nem levelezek Tartuba belé de mit ír a kicsike? Jó az neki, a finnugor rokonság? Meg szép? What do Komžik and Hercz do?
Ezért nem írok többet, csupán a hivatalos okmányt, melyre még nem tudom a buletined számát, de lehet, hogy még meg van, mert lehet, hogy nem veszett el. Így én most liliomot szagolok mer az van ide benn a szobámba és aszonják el fogok ájulni de nem fogok inkább összetiprom. És olvasom Vasco Pratolini’s book „A talk with my Younger Brother” ami igen szép egy book és Barbara Ring Peikje very lovely, majd megmutatom to you. Power and health and I remain usw.

Szilágyi batizba
Decsakmegvanabulletinhurrá.

1. S. Most hallottam a rádióban egy Rameau kórust unokaöccs nélkül és az Öregeket.

A Szilágyi Istvánnak címzett levélhez A vád című versét csatolta Szilágyi Domokos. A kézirat részlete.

Szilágyi DomokosTimisoara, Satu Nou 4Red. UTUNK szerk.Cluj, str. 6 Martie nr.3Szilágyi IstvánEXPRES10.07.73.Tömöswar, 1973.VII.10.
Etsém kedves!
Imént tettem postára a húmort, de azóta született egy magor is. Kérlek, adj ebbül es egy példányt Máriának (tegye a kötetbe a P. zsoltárok után), hogy ne kellettessék nekije gépelnije szegénynek.
Ha látsz megjelenhetőségi reményt az Utunkban (erre), tarcsd meg. Ha nem, akkor visszakérem az iskolapénzt. – Remélem, kiolvasható. Csak nehogy ápolást írjanak nekem!
Különben Csíky mester (a pszichiáter, az elmész!) pontos látleletet írhatna e vers alapján. Isten őrizz, de lehet, hogy még fog is.
Ölel:Szisz
Ui. Lepje lepra a múlt heti TF-et!!! De sürgősen.


Szilágyi DomokosTg.-MuresClinica de PsihiatrieNagy KálmánnéCluj28.02.74.
Kicsikém, маленька моя,
már nem tudom, hogy írok oroszul, főleg kissé kábán, mert a Napoton törültetvén, Diazepam beiktattatván, EEG után Csíky még adott valami hülyítőt, aminek este 11-kor már nem tudom a nevét, csak azt, hogy T-vel kezdődik. Azt mondja, az EEG-m hasonlatos a Bajor úréhoz, csak nem éppen annyira. Talán jobban fogok aludni. Közben – Saszek háta mögött – elküldtem a levelet Erzsikének durch die Post. (Nem én mentem ki, csak semmi jettség.)
Azért írok, hogy a folytonosság (vö.: Dákovics: kontinuitás) megmaradjon. Küldöm Judit asszony levelét (mellékelem), így tudjuk mi magyar. Ráadásul népiesch. – Küldöm Méliusz lapját; tedd el oda, ahol a Biblia szok állni a többi irománnyal, elküldendem a bélyegeket Kobaknak. Hervay otthon van, vaklárma volt az egész. Judit asszony levelét dobd papírkosárba.
A Diazepam (Seduxen) és a másik kezd helyre pofozni. Én is iszom a kecsketejet, ha van, de legtöbbször nincs. Az Amital-Medinal altató-keverék gyönge, mint a harmat. Ki nem járhatok, Cilike autogénez, nem érdekes, de már összegyűlt annyi akaraterőm, hogy 3 percig simán visszatartom a lélegzetem.
Meglehetősen sok kihagyás (jórészt ismétlés) után Călinescuval az utolsó fejezeteket rágjuk. Ha jössz, elküldöm, ami megvan. Kb. ötven lap (gépelt). Még hátra vagyonnekije utószava és nekem kézmosásom. Székely Erzsikének írtam. Saszek közelebbről kirúgatik. Kértem Csabát, vesse latba pszichiáteri össz-tekintélyét, hogy Bisztrai fejedelemasszony szerezzen Gézának olyan munkakört, ahol emberek vagynak. Hátha sikerül. Egyelőre 3 hét betexabaccság = horgászat. Géza torkig van Vásárhellyel. Gyógyszerelni másutt is lehet; itt a környezet (végre oda jutottunk) elrontja azt, amit a kezelés javítana.
No, majd szóban, моя byma. Csak jöjj. Tika telefonírozott, nagyjából tudom, mi van útlevélileg, csak nyomdailag nem, hogy s mint alakul holnap (szerdán).
Én még hülyülök, nagyon szeretnék haza, de nem merek, bátor Csaba azt mondá, kienged, amidőn akarom.Cilikével szent a béke, egyelőre mintha lemondott volna az agykérgemről (legalábbis nem kérdezősködik hevületeimről). A jóga megnyugtat. Már amennyire kitelik tőlem.
Nagyon furcsa az egész és nagyon féltelek (nem féltékenység!). De 46.Zs.3.v.
Jöjj, kicsikém. „És várlak téged, tudhatod.” (Apollinaire – Vas István) – Csíky prof már nem vesz komolyan, főleg a csidmám (?) érdekli. Szegény feje.
Csakugyan hülye vagyok, annyiszor ismétlek mindent, mint Cilike. Tréningezz autó. Csak ne nyerj, az már túlzás.Rossz fiú vagyok, kár belém annyi energiád. Csókollak mindnyájatokat, és már művelhetnékem van cserepes szád (és a kapcsolt részek) irányában. Te jószagú isten, hol állunk ettől.
CsókSzisz



Szász Júlia címénNagy KálmánnénakBUDAPEST10.05.74.
Mária szívem,nagyon örülök, hogy sikerült beszélnünk – és elég vidám hangot hallattál, ha nem csalódom. Kissé megnyugodtam, még mindig bánt a kikísérési ügy. De nem rágom többé a füled.
Telefonálás előtt Tikussal és Zozókával a Contiban voltunk: rocquefort + serital. Várakozás közben (telefon) Tika mindenáron habosat akart pisilni a föltheren, de nem illett volna. Úgyhogy taxival vittem haza a főtt tértől a Virág u. 15-be. Azóta már csupa hab az egész utca.
Ma du. tette tiszteletét Tika meg vicomte de Chassecques. Határozatba vétetett, hogy Tarkőre írószövetségi napidíjat kérünk, ha már úgyis így barázdálkodnak a pénzemmel. Erikkel meg is beszéltem telefonon; holnap küldjük a kérvényeket. Talán akad kocsis (nem Pista), aki elfuvaroz (Jancsó M. esetleg). A vonat-autóbusz-összeköttetés képtelenség.
Csókollak, mulass jól és szórd el a pénzt, amennyi van. És ellenkezőleg,
SziszKolozsvár, 1974.V.9.

Hideg van. Kívül s idebenn.Künn is és benn is idegen.Táncot jár minden idegem.Hideg van.
Ez más lappra tartozik,nincs kéznél egyéb papír.


Expres19.05.75.Nagy Kálmánné
Kicsi szívem, kicsi szám.
Azt hiszem, Vásárhelyről ez az utolsó levelem. Exprex (sic!) még talán elér odahonn.Mi volt ma. Vasárnap. Mártáéknál ebédeltem (húsleves, tőtike, rántott csirke, torta, de ebbül már nem ettem, mivel ebül jóllaktam). Délutánra nagy születésnapozás volt kilátásban; én fél négykor leléptem. Nagy csapás ért: azt hittem, elkészültem Pö Sővel, de megtekintvén a számozást, 5-10 sorok ugrottak. Ez így a 205. sorig, mely után a 306. következett. Hát erre begurultam, s elhatároztam, hogy átírom az egészet, de előbb aludjunk egyet. 6-kor fölvert Katalin, kinek pillantása Metz és alakít. Miután lelépett, átírtam 7 lapot. Most ½ éjfél (éjközép, midnight). Remélem, ittlétem alatt befejezem, és majd Dósa úrral sorszámoztatom. Kíváncsi vagyok, Kántor milyen költői újítást fedezend föl benne. – A tegnapot már megepisztoláztam. Holnap adok egy telefont az Utunknak. Csíky Balthazárral operettet (poperett) írandunk; címe: Noé űrbárkája. Úgy kezdődik, hogy aszongya „Gyertek haza, libuskáim!” Ti az űrbárkába. Stb.
No I am loving you very much indeed. Remained pretty much the same, t.o.
Cs. Sz.
Az asszonyom oan tót,amien tót sose vót,néki nem a bót a bót,sem a fót hátán a fót,nem sajnál egy puha szót,hogyha ura, mint a hótt,oan fáradt, hogy a sótsem érzi (ez már a Todt!)amien tót sose vót,az asszonyom oan tót,hogyha véletlenül Lótlett vón ura, biza szótfogad vala, és ma ott,hol bálvánnyá válatott,nem nyalnák kecskék a sót –oan tót, hogy az már sőt,megrendeli az esőt,megraparálja a csőt,s ha van otthon krumpli, főtt,melyben mindig kedve tőtt,megél rajta, oan tót.F.Da C. al F.

1. o!

Nagy KálmánnéCluj-Napoca08.09.76.
Kicsikém,
szerencsésen érkezém, mint telefonbeszélgetésünkből is kiderült.
Hervayval értekeztem; úgy látszik, megnyugodott. De korántsincs itt az ideje, hogy kiengedjék, ezt ő is tudja. Valamit javult, de nem egészen. A Kobak-hírek megnyugtatták.
Én most künn vagyok a városban; Csaba kilátásba helyezte, hogy 2-3 naponkint enged ki. Ez van; talán jobb is lesz szokni kissé. De azért … (Eszépál???) Andrishoz elkísérlek benneteket.
Az ágyam ugyanabban a szobában van, az ablak alatt. Valami tudós orvosok a szobatársaim.
A fönn vázolt helyzetből kifolyólag valószínűleg ritkábban fogok írni. Ne haragudj.
Ma bevásároltam, s valószínűleg meg is eszem. A pénzem rettenetesen fogy.Ne haragudj, nem írok többet. Láposra kell levelet eresztenem. Szentgyörggyel beszéltem, oda most nem írok. Csókollak. Szisz
Marosvásárhely, 1976. szept. 6.


Nagy KálmánnéCluj-Napoca18.09.76.
Kicsikém,
ma karácsonyom vala; Tőled érkezett két levél, Kobak is írt, Erik is egy lapot (küldtem volt neki képeslapokat); továbbá déli 1-ig aludtam, s akkor is csak arra riadtam föl, hogy telefonálnom kell Neked. Megkérdeztem egy ápolót, hogy milyennap van; aszongya: péntek. Így aztán mégiscsak fölkeltem, ettem, s lejöttem a trafikba mindenféle kommissziókkal.Délután csúnyán esett, attól féltem, hogy nem tudok kijönni levélírás gyanánt. De oszt kiderült.
Kipihentem magam csúnyául, legalább egy félévre.
Unalmas itt, a kollégák megeszik az ember idegeit stb. Vágyom haza, de most már, ha belékezdtem, végigcsinálom, ott egye meg a fene.
Elkezdtem írogatni, egyelőre dilettáns módon. Az Öregek könyvét megette a fene, az is dilettáns ügy, selyemruhában.
Šecko jedno. Ahogy vénül az ember, egyre tehetségtelenebb lesz. Ha én húszéves koromban megjárhattam volna azt az utat, amelyet Erikkel 72 őszén, ma egészen másutt volnék. Nem földrajzilag, szellemileg.

Csókolom, Szívem, és írjon.Pá és puszi mindenkinek(inkluzíve Csikiék):SziszMvhely, 1976. szept. 17.


Nagy KálmánnéCluj-Napoca19.09.76.
Kicsikém,
ma hülye napunk volt.
Összeverekedett két polgár a kórteremben, aztán egyiket átköltöztették a másikba. Most talán lesz nyugalom, mert a pasasnak állandóan járt a szája, és kérdezett, és azonnal elfelejtett mindent.
Lehűlt az idő. Esik. De azért kijárok, mert valami grippe-járvány van kialakulóban, s nem szeretném megkapni, van elég vaj a fejemen úgyis.
Zolcsák az este fölhozta a küldeményeket. Köszönöm.
Csaba megkért, hogy hozzam össz őket Zolcsákékkal; majd csak lesz valami.
Aludni tudok jól, az étvágyam is kialakulóban, csak a kórházi kosztot nem bírom. Néhányszor Csabáéknál ebédeltem. Szalonnám is van még, sajt is meg paprika és hagyma meg só. Más nem is kell a boldogsághoz (kivéve Téged).
Várom a leveleidet vagy lapjaidat, hadd legyék egy kis oázis a bolond sivatagban (vagy sivatagi bolondságban). Jómagam írok mindennap, csak a posta sztrájkol.
Csókollak, és aztán eltelik ez a hét is:SziszMarosvásárhely, 1976. szept. 18.