Szépen röpülnek a versek – Ady András szerzői estje Sepsiszentgyörgyön

A sepsiszentgyörgyi Tein teaház már több tucat író-olvasó találkozónak adott otthont az elmúlt időszakban. Az október 15-én tartott Márton Evelin szerzői estet október 17-én egy Ady András, csíkszeredai származású költővel való találkozás követte. A sportfőiskolán végzett, majd pszichológia és újságírói szakon lediplomázott költő jelenleg kulturális szakirányítóként dolgozik a csíkszeredai polgármesteri hivatalban. Annak ellenére, vagy éppen annak köszönhetően, hogy Ady András ilyen sok minőségben van jelen a mindennapokban, 2004 óta programszerűen ír, és már négy kötetet tudhat a magáénak.

A Szonda Szabolcs által vezetett beszélgetés a két utóbbi kötetét, a 2015-ben megjelent Pügmalion – léleknaplót és a Bogivilágot helyezi a középpontba. A Pügmalion négy évig tartó munkát ölel fel, és konkrét történetsorokból indul ki. A szerző véleménye szerint elsősorban egy megrázó élmény, valamit egy egészséges exhibicionizmus szükséges ahhoz, hogy bizonyos alkotások előkerüljenek a fiók mélyéről és elérhetővé váljanak az olvasók számára. Ady András számára az írás a megőrüléstől való menekülési folyamat, ami nem teljesen maradéktalanul ugyan, de feloldja a gyötrődést, a fájdalmat.

A Pügmalion – léleknapló naplóként indult, ugyanis a szerző, aki ezelőtt többször is foglalkozott már rövidprózával, avittnak, túlmagyarázottnak érezte annak a formai lehetőségeit. Ez a szerelemről szóló közvetlen jegyzetcsomag a párbeszédeket könnyedén fonja át függő beszéddé, máskor pedig beszélgető-könyvé válik. Mozgatórugója az erős kontrasztok között lévő feszültség, a linearitás felszámolása, a vissza-visszatérő történetek hangsúlyozása. A szerző animista szemléletmódjából kifolyólag a tárgyi világot összekapcsolja a lelki folyamatokkal – megkapónak tartja azt a helyzetet, amikor egy ember szenved, ha egy jelentős személy eltűnik az életéből, viszont az általa használt tárgyakat hátrahagyja.

A Pügmalionhoz szorosan, mintegy folyamregényként kapcsolódik a Bogivilág – mindkét kötet ugyanannak a két családnak a kialakulásáról szól, és a szerző életéből két fontos embert emel ki. A Bogivilág, amely szintén egy belső naplóként fogható fel, a gyerekről szóló verseit gyűjti egy csokorba, a szülővé válásról, a szülő gyermekkorának újragondolásáról szól. Ady András a gyermekről szóló verseit nem lemaradási műveletként látja, ugyanis a gyermekvilág egy fejlődési potenciál, és határozottan vallja, hogy nem szabad gyermekverset írni abban az esetben, ha annak intelem kiindulópontja vagy kimenetele van. A Bogivilág játékosságát a gyermeknyelv beemeléséből fakadó játékosság teremti meg, viszont ez a játék nem humorral társul, hanem súlyosabb sejtéseket segít kimondani az élet nehézségeiről. Míg a Pügmalion egy kitervelt és gondosan megkonstruált mű, egy kőkemény jegyzetelési munka eredménye, addig a Bogivilág a gyerekkel való viszonyból virágzik. Nem figyelni, csak nézni kellett, hogy mi történik a gyerekkel és ez a felszabadult játékosság átkerült a versekbe is.

A fotókat Toró Attila készítette.