Szeder Réka versei

Testekben törött órák

I.

Cserepeket ölel a jég,

a centrumig hatol, kettérepeszt.        

A falak tövében madarak.

Elrepülni már nem volt idő,

valamit elszámolhattak.                       

II.

Hajnalra eltűntek a testek,

hangok törnek meg a rózsaüvegeken.

A tetejük talán már elég vékony,

hogy belerepedjen.

III.

Ma is meg tudnám érinteni az égboltot,

csak ki kéne nyújtanom a kezemet.

Ujjaimra sár fagyott.

A templomokban ilyentájt

irracionálisan meleg van.

Bennük valahogy mindig

kicsit vallásos leszek.       

Túl messze van a kupola.

IV.

Halott, aki elég ideje 

halad, mindegy a merre,

nem ura lábainak.

A kivégzésekhez is lehet

adaptálódni.   

A csigolya nem roppan, 

a fiók homeopátiás szerekkel tele,

kispórolják az adalékanyagokat:

minden bio és mentes,

ízetlen, romlandó.

Kánon

A rengetegben bújtak el az arányok,

néha talán több kell, mint szerencse,         

hogy rájuk találjunk, sok a mimikri.

Minél jobban csúsznak az arányok, 

annál többet fizetünk.

Szeder Réka 1996-ban született Budapesten, jelenleg Szegeden él. 2017 óta publikál főleg verseket, fordításokat, néha prózát is. Írásai jelentek már meg az Irodalmi Jelenben, Prae-ben, Parnasszusban, Országútban, francia versfordításai a Jelenkorban, Alföldben, Tiszatájban. Első verseskötetét Sziszüphé címmel tavaly év végén adta ki az Előretolt Helyőrség Íróakadémia.

‍