Rövidprózái

Szűcs Enikő: Ritmusok

Másvilág

phytoanekdota
Öreganyád lánkorábo a temetőbe járt ibolyát szënnyi mindën kikeletkor. Mer a ibolya a ēső sugarakra kivirágzik! Akkor má örömibe tutta, hogy begyünnek a jó idők. Igën jó a ibolyavirág a téli nyavalákro, kemín köhögísre, hideg hurutyra, szenvedő szívre. Öreganyád ott lakott Öregannyáná, ott is születëtt, ott laktak a temető mögött. Má megindút a szülís, Öreganyád assë tutta hova fusson. Szëmbe mëg ippen temettek, annya ordított, ezëk mëg ínekőtík,







a fínyës nap tűlünk ētávozott







a szent fínye minkët ēhagyott







az estének vígórájját írtük







de hónapot nem tuggyuk hogy írünkÖreganyád úgy futott ki a házbú, kirángotta a barátnőjjit a halottas mënetbű, hogy gyűjjön, mënnyi kő, mer megindút a szülís. Ammëg bábasszon vót, allëtt Öreganyád kërësztannya. Há má tëttík le a koporsót a fődbe, mire megindút a szülís. A keríttísën túl meg ínekőtík a siratóasszonyok. Aggy uram örök nyugodalmat nëki. És a örök világosság fínyëskëggyík nëki! De addigra má Öreganyád megszületëtt, túlkijabáto ikët, úgy bőgött. Amikor Öreganyád vittík, akkor is fősírt valaki a keríttísën túl a világ másik felin. Ott vót szëmbe a temető. Másvilág a keríttísën túl. Öreganyád is csak odaírt, kituggya hun bolgott ē ott, ëccër maj mind hazakerűllünk. Addig mëg ott virítt a ibolya a síron. Hirdeti a főtámodást.

A mírëg

phytoaforizma
Úgy tűnik ē a kamilla, mind a tegnapi nap fínye, vagy mind a fëcskék. Esztendőrű esztendőre kevesebb van. Akkor kezdődött ez még, amikor a elftársok behoszták a permetëzíst. No, permetëznek azóta is, mëgy a röpüllő, hogy në lëgyën kártëvő, hogy megmaraggyon a termís, ne lëgyën beteg a hajtás, në lëgyën gyom, në köljön kapányi. Mer csak a hasznot akarja a níp, de a magájét. A fődet mëg megerőszakójja. Mírges, ha más is kír a íletbű. No de jég ellen, ár ellen, aszály ellen nincsen permet. A kamilla olyan tiszta ártatlan növíny, hogy az ē nem visēheti a mírget. Mer ha csak ëccëmet is, ha mongyuk ráfúj a szellő, víge! Kidöglik. Így lëssz majd a vígső időkbe is. A tiszta lelkűek kidögűnek, mer nem tuggyák ēvisēnyi, hogy úgy ēmírgesëdëtt a világ.