Románia lehetne a tavirózsák országa – Zsidó Ferenc könyvbemutatójáról

Zsidó Ferenc Huszonnégy című könyvét mutatták be a Csíkszeredai Könyvvásáron, az íróval Burus János Botond, a Gutenberg könyvkiadó igazgatója beszélgetett. „Az alattam levő ember kávézni hívta a fölöttem lakó asszonyt, a csövön kopogta le” -meséli Zsidó Ferenc, aki közel tíz évig gyűjtögette a blokklakók történeteit. A Huszonnégy c. könyvet főként saját blokkélményei és az összegyűjtött történetek alapján írta.
A beszélgetés kezdetén Burus méltatta Zsidó Ferencet, hiszen a székelykeresztúri irodalomtanár csak azért elkérenzett az iskolából, hogy rendhagyó irodalomórát tarthasson a Csíkszeredai Könyvvásáron a könyvbemutatót megelőzően. Burus arról kérdezett, hogy miért volt fárasztóbb számára a mai kiselőadás, mint egy szokványos irodalomóra. Az író elmesélte, hogy itt egy kicsit másabb, hiszen okosat kell mondani negyvenöt percen át, erre pedig nem érzi magát predesztináltnak. Azzal kapcsolatban, hogy miért érdeklődött a kiselőadás után, Burus megemlítette, hogy Zsidó egy portálon arról számolt be, hogy az iskolában egy diák megkérdezte a könyv megjelenése után, hogy a tanárúr most sztár?A kérdésre Zsidó felvázolta, hogy egy hatszáz példányban megjelent könyv nem egyenlő a sztársággal, de még egy hatezer példányban megjelent könyv sem.
A szerző által is megélt blokkélményre térve a moderátor ezután gyerekkoráról kezdte el faggatni. A meghívott megpróbálta összeszedni, hogy hány tömbház lakásban élt már eddig, körülbelül tízig tudott elszámolni. Legtöbbször Keresztúron esett meg, hogy költöznie kellett, de volt már blokklakó Udvarhelyen, Kolozsváron, Budapesten, Bukarestben is. Elmondta, hogy már tízéves korában megfogalmazódott benne, hogy írni akar a blokkélményről, ezért tudatosan kezdte el gyűjteni a történeteket blokklakóktól. Egy történetet mesélt el, amely nem sokkal egy költözésük után történt. Édesanja leküldte a pimcébe, ahol látott egy párocskát. Ma sem tudja biztosan, mit is látott, ami bizonyos, hogy amikor édesanyjának beszámolt a látottakról, az arra intette, hogy felejtse el.
Mindenesetre a blokktörténetben az intim részleteket is nehéz eltitkolni – fűzte hozzá Burus. „Egy csomó elfuserált életnek a halmaza” - fogalmazott Zsidó szereplőire gondolva. A regény főhőse sem egy felemelő figura, nem a főhőst láthatjuk benne, hanem a riportert, aki a szellemi kiégéstől félve kutat a valóság után.
Ahogy a könyv címe is fémjelzi, Huszonnégy, tehát huszonnégy óra, ennyi idő alatt zajlik le az egész. Bár elemei egymásba átnyúló történetek, Burus kiemelte, hogy ez a könyv nem novellagyűjtemény, hanem regény. Bár több a nézőpont, a szereplők újrabeszélik az eseményeket, mindig másképp mutatva be, így a mű egységessége nem bomlik meg. Zsidó a szubjektivitással kapcsolatban azzal egészítette ki Burust, hogy ahogy Székelyföldön is szokás mondani: mindenkinek igaza van, csak rendre.