.svg)
Az idei év első, ugyanakkor a félévet záró Bretter kör meghívottja Purosz Leonidasz költő volt, a beszélgetést Sánta Miriám és André Ferenc vezette. Vitaindítójában Sárkány Tímea hét pontba szedve vetett fel olyan témaköröket és kérdéseket a költő által felolvasott szövegek kapcsán, mint például a testtel és az identitással való játék, eltávolított intimitás, valamint a kisebbségi pozícióból való megszólalás.
A vitát André Ferenc indította be, aki Sárkány felvetéseit idézve a szövegekben az önmegmutatás és a nárcizmus közti határra vonta fel a figyelmet, melynek kapcsán megjegyezte, hogy szerinte személyes szövegekről van szó. Kérdésessé vált azonban számára, hogy meddig lehet feszíteni azt a kettősséget, mely a lírai én megszólalásmódjában van jelen: hol ő a világ legvagányabb embere, hol pedig mérhetetlenül szorong. Sánta Miriám véleménye szerint a szerző nem feszítette túl a szövegeket, hanem jó érzékkel találta el a mércét.
Kiss Sipos Róbert Zoltán egy nemrég látott Gorkij darabhoz hasonlítja Purosz költészetét. Véleménye szerint ezekben a szövegekben van egyfajta mélység, éppen ezért nem kényelmes az olvasó számára, ugyanakkor mégis muszáj olvasni őket. Horváth Benji kiemelte, számára az az érdekes a szövegekben, hogy bár E/3-ban ír, mégis önreflexív versek. Tényleg minden gondolati sík, melyen végig halad lefele irányul, kérdés, hogy ezek egy egzisztenciális mocsárba vezetnek-e? Ugyanakkor azt is felvetette, hogy mitől tudnak működni ezek a versek, amikor a személyesség kívülről van szemlélve? Erre a kérdésre André Ferenc próbált meg válaszolni, aki az irónia és az őszinteség közti eldönthetetlenséget hozta fel, mely a kimozdítás által feszültséget teremt. Sárkány Tímea is ráerősített a kimozdítás gesztusára, kiemelve a témák más perspektívából való megközelítését. Horváth Benji hozzáfűzte, hogy a szövegek témái általánosak, viszont személyessé válnak az által, hogy kontextusba helyeződnek. Sánta Miriám a Kiáll és stoppol című verset hozza fel példának arra, hogy a szerző miképp bontja le az előítéleteket.
Mészáros Ágoston úgy érzi Purosz Leonidasz versei felvállaltan férfi versek, nem úgy értve, hogy csak nekik van szánva, hanem inkább a hangvételből adódóan azt a hatást keltik, ahogy férfiak egymás között beszélgetnek. Sánta Miriám inkább a férfi szerepek keresését érzi jelenlevőnek. André Ferenc szerint nem azt írja le a szerző, ahogyan szeretné, hogy a világ működjön.
Előkerült a tárgyiasítás kérdése, melynek kapcsán Horváth Benji megjegyezte, hogy nem lehet felróni egy versnek, hogy tárgyiasít, hiszen egy hangulatot fest le, mindemellett a lírai én a saját testét is tárgyiasítja. Sánta Miriám is hozzá teszi, hogy hazugság lenne azt mondani, hogy mi sosem gondolkodunk tárgyiasítva. Karácsonyi Zsolt a jó címválasztást emelte ki, továbbá felhívta a figyelmet néhány elcsúszásra a nyelvi regiszterekben. Egy „merész poént” is elsütött, amikor szétvágta a Gyengébb kutya című verset, mellyel arra akart rámutatni, hogy a szövegek akár még szárazabbak tudnának lenni.
Utolsó szó jogán Purosz Leonidasz nem akarta elárulni „mit gondol a szerző”, de azért néhány felmerült témára mégis reflektált. A témaválasztással kapcsolatosan elmondta, hogy ezek nem politikailag korrekt férfi versek, de van egy kötetterve, melynek munkacíme: Egy férfi sosem hagyja félbe. Úgy érzi ő és a barátai is gyakran a privilegizált fehér férfi logikája mentén gondolkodnak, ezeket próbálja megfogalmazni, viszont hozzáteszi, ezek nem élettanácsok. Mint a tervezett kötet címe is, rengeteg ilyen szlogen működik az emberek fejében, melyek legtöbbször iróniaként jönnek elő nála.
