.svg)
Az E-MIL adventi könyvbemutatóinak sorozatában december 6-án este hat órától Papp Attila Zsolt új kötetét, Az atlantiszi villamost mutatták be a Bulgakov emeleti termében – a szerzővel Márton Evelin beszélgetett. Papp AttilaZsolt a negyedik kötetével járult az olvasók elé: első kötetének megszólalásformáit már nem kedveli annyira, s bár nem tagadná le, de igazából második kötetét tekinti az elsőnek.
Az atlantiszi villamos leginkább a vízi világok sejtelmeit hozza afelszínre, ugyanakkor nagyon valóságos és húsba vágó problémákat is tematizál.A szerző úgy érzi, hogy a negyvenes évei felé közeledve ha nem iselszámolással, de mindenképp egy kis introspekcióval tartozik, ha optimistánarra gondol, máris élete felénél jár. A kötetben több utalás is történikbarátokra-barátságra és a szerelemhez fűződő, átalakuló viszonyra is. Pappelmondása szerint – egy Epikuroszról szóló kiragadott verssor okán – ő leginkábba jó életre, a kiegyensúlyozottságra és a szenvedés minimalizálására törekszik,és ez is vezérli őt mindennapjaiban. Nem tartja magát „asztalracsapós”költőnek, sokat rágódik ötletein, de amikor nekifog, akkor egyből be is fejezi,„mert másképp nem lesz meg soha”.
A kötetben kapcsolódási pontok találhatók a romantika irodalmával is, sokhelyen reagál a tizenkilencedik század mitikus, homályos és hátborzongatópoétikáira. Papp szerint ha a „romantikus” költő alkatát archetípuskénthatározzuk meg, akkor megvan az esélye, hogy tovább éljen. De ezeket is, mintmindent ebben az új kötetben, felül kell vizsgálni.
Ugyanezen a helyszínen, este fél8-tól Fekete Vince új, Szárnyvonalcímű kötetét is bemutatták – André Ferenc és Horváth Benji vette górcső alá akönyvet. Bevezetésként Bogdán Zsolt színművész olvasott fel néhány verset akötetből.
Fekete Vince költészete kapcsán az merült föl, hogy lehet-e manapságvalamilyen módon tájköltészetről beszélni, mi a funkciója a tájleírásnak? Feketeverseskötetében a táj nyilvánvalóan nem a szülőföld szeretetére irányulóerkölcsi imperatívuszt kívánja hangsúlyozni, hanem a személyes jelenléten, atájba-íródásban, az allegorikus viszonyokban érvényesül. Horváth szerint ez azújra és újra ismétlődő, ugyanazt minden áron megírni próbáló attitűd lényegébenaz eltűnést láttatja. A tájak – Fekete szavával élve az otthon„Bermuda-négyszöge” – nem a megnyugvás terei, hanem a cserélődésé. A végességés a végtelen közötti rettenet, hiszen az otthon keresése az, ami számára alegotthonosabb.
Hiába kezdődik hangsúlyos nyitóverssel, hiába végződik nyomatékoszáróverssel, a motívumok és a képek tömörülése körfogást eredményez – a lényeg,hogy a kötetnek tulajdonképpen sosincs vége. Fekete azt is elmondta, hogy akönyv szerkesztése leginkább a megjelenés előtti utolsó hónapokban teljesedettki. Az újraírás és az ismétlés kényszeréről pedig annyit árult el, hogybármennyit is ismételhetünk, egy jó könyvben úgyis mindig marad valami titok.
Papp Attila Zsolt: Az atlantiszi villamos. ErdélyiHíradó–Orpheusz, Kolozsvár-Budapest, 2018.
Fekete Vince: Szárnyvonal. Magvető, Budapest, 2018.
