panel.
a második emeleten, egy egyszobásban ül.
mindennap ül, nem beszél.
harminc éve menstruált utoljára.
lenéz konkávhasára, keresi a tarkabors szemeket, de
üresek a lábai – visszeres kapufák.
pedig szeretkezne. biztos, hogy szeretkezne még.
egyszer majd kilakoltatják, de nem fél. ide úgysem jön senki.
és végtére nem mindegy,
hogy az elgázolt galamb a szezámmagot vagy a csikket
szerette-e jobban?
rágod a körmöd.
ezt csak azért tudom, mert nem rágtad rendesen, és most vágja a testem.
ez nem metafora, ez tortúra.
inverz császármetszés.
várom, hogy abbahagyd.
addig felírom.
egy novemberi temetés.
három döglött tengerimalac.
nyolc fogszuvasodás.
az a tizenkettedik kerületi garzon.
kétszázezer petesejt.
minden egyes félekapádtól,
az összes rózsaszínű eldobható borotva,
és az a végtelen mennyiségű tabletta.
ezt mind
kimetszheted belőlem.
a te istened.
nyirkos és sápadt:
nyers csirkehús.
beledörzsölöm a vért, ha akarod.
gyűrött és puha:
rothadt füge.
belecsókolom a vért, ha akarod.
vagy tedd meg magad.
fojtsd meg, nyúzd meg, szopd, nyeld, emészd.
szereted, nem? akkor
erőszakold gyűrűvé a gerinced, válj nullává, és imádd az istened.
pogány vagyok.
nem térdelek helyetted.
kutyakomédia.
tegnap kutyapózban csinálta egy komondor és egy vizsla
a kopaszi-gáton.
a komondor volt alul, hátranézett.
most úgy, mint az emberek!
és megpróbálták, de szúrt
a karmuk, egymásnak ütközött
az orruk és megfájdult
a gerincük.
a komondor nem tudta elég szélesre nyitni a hátsó lábait,
a vizslának komplexusai lettek nyurga testalkata miatt.
többet nem kísérleteztek ilyen perverz dolgokkal.
szemek pesten
roni ábécé.
a hajléktalanok szomorú nőket látnak
a városligetben,
a szomorú nők csak gyerekeket látnak
hirtelen.
a gyerekek apákat látnak
dupla műszak után,
az apák magassarkús lányokat hazafelé a roni bejáratánál.
a magassarkús lányok kopasz férfiakat látnak,
takarják a bőrüket, amíg sorban állnak.
a kopasz férfiak a farkukkal látnak,
nem akarnak sorban állni, inkább
pénisz-párbajt, merevedés-mérkőzést, nemi végtag-viadalt tartanak:
hímvessző-lándzsák suhannak,
fityma-pajzsok koccannak,
here-buzogányok cuppannak.
a sperma-katapultok célt tévesztettek,
a magassarkús lányok elszaladtak,
a fallosz-tusának vége.
kopasz férfiak csókolóznak a roni ábécé előtt.
apa megmutatja az új kétszázforintost.
ez fémből van.
tök jó, mert nem gyűrődik meg a zsebedben –
ezt másnap elismétlem ebédszünetben.
ha elismétlem,
az olyan, mintha felírnám.
mise után megállunk a gyorsétteremben –
ezt vagy magának ígéri, vagy nekem.
ő már megtanulta, hogyan kell titokban unatkozni.
ez annyira nem bonyolult, gondold végig logikusan –
az én logikámban nincsenek számok.
a mértékegységek kicsit jobban mennek,
mint a törtek:
az otthon úgy felejtett villany például
egy teszkóban hagyott kinder csokoládé,
a távirányítós autóm pedig
egy lemondott időpont a fogorvosánál.
a mondjon le
neki gyurcsány,
nekem orbán –
de ugyanarról beszélünk.
apa megmutatta az új kétszázforintost.
ez fémből van.
csak az a baj vele, hogy ugyanannyit ér –
ezt már nem nekem mondta,
de tegnap elismételtem ebédszünetben.
anyám lánya.
anyám kockára vágja a tükörképét, és a csúnyáját félrekotorja.
anyám lánya az öltözködőasztal lábánál gyűjti az anya-szeleteket, metszést ejt magán, és a moslékot a húsa közé illeszti.
anyám nem tudja, hogy anyám lánya olyan akar lenni, mint ő.
anyám irigy anyám lányára,
anyám lánya irigy anyámra.
anyám lánya nem tudja, hogy anyám olyan volt, mint ő.
anyám és anyám lánya kedvelték volna egymást,
ha nem anyám szüli anyám lányát.
anyám lánya emlékszik még a kényszeres mimézisre.
szerinte anyám az idea, anyám lánya a tökéletlen képmás.
anyám klasszicista pontossággal alkot.
szerinte anyám az antik minta, anyám lánya a tökéletesített műalkotás.
mindez csak művészetelméleti polémia.