Nagy Imre munkája.
semmi látványos nincs a tudományban, mert minden
már le van írva a tervezésben, és a rendszer tartalmazza
minden lehetséges fejleményét. egy máshol meghúzott vonal
megrontja a negyedik generáció haladását,
és így tört meg minket is, ahogy rosszul elhelyezett,
ártalmatlan dolgok
szétbontják felszállás után az űrhajót.
sky swallows challenger, sötét és könyörtelen
evidencia. elmélet, amely szerint bármely esemény
végtelen alternatív univerzumokat generál
s csupán egyik változatát hagyja látni a valóságnak.
és a legbanálisabb változatban összehúztam a szemem felszálláskor,
amit erősebb és érthetetlen erők fújtak le.
sky swallows challenger, folyékony hidrogén tűzijátékok,
azok magánya, akiket legyőzött a januári ég.
sky swallows challenger, alumíniumon kioltott arcom,
forró és vakító alumíniumon.
mióta norvégiába mentem, nem törődöm már veled.
még egy hónap idejére is megkönnyebülést jelent a távolléted.
amikor felszálltam a budapesti buszra,
arra gondoltam, lehet, hogy meghalok, és szomorú leszel.
amikor megmutattam neki a repülőjegyet, felismertelek
a stewardessben, és azt hittem, vége, ide is beszivárogtál,
a repülőgép elmegy a pokolba, és te nem fogod megtudni,
mert nincs tévéd.
most naponta jól megtermett, magas és anyai szőkéket látok,
de egyikük sem emlékeztet rád.
látom egészséges arcukat, nagy mellüket,
és dicsérem a vikingeket gondolatban jó ízlésükért.
járom bergen utcáit és nincs mit ennem.
a kikötői halászházak mellett
nem kezdesz el hiányozni és nem akarok hazamenni.
elfogyasztottam az instant leveseket,
és a sós levegőtől megszédít pár percre az éhség.
könnyű, mert messze vagyok,
és amikor szól a telefon, tudom, hogy te vagy,
és kinyomom.
minden nap, amikor kijövök az egyetemről,
leszaladom azt az 5 kilométert a bentlakásig,
hogy kiizzadjam a nikotint a garzonból
és megnyugodjak.
elhaladok a lehorgonyzott hajók mellett, telefonnal fényképezgetek,
mint a közönséges turisták, eszem a kenyeret magára egy padon,
ahol nem lát senki,
mert szégyellem.
a bentlakás ablakából látom a fjordot,
és próbálom az emlékezetembe vésni,
szükségem lesz majd erre a képre
otthon.
telefonon vagy skype-on ugyanaz.
ritkán beszélünk, de a beszélgetéseink hosszúak és megalázóak.
céltalanul járom az utcákat, miután elveszekedünk
5 vagy 10 eurocreditet.
azt reméltem, itt legalább megszabadulok tőled,
de most már tudom, hogy megérdemlem, hogy együtt legyünk
és nem véletlen, hogy ugyanabban a filmben találtuk egymást.
még akarok mondani neked valamit,
mielőtt elmegy a net,
ma tanultam egy új szót, ami kettőnkre emlékeztetett:
clusterfuck,
ami azt jelenti, hogy minden elmegy a pokolba
a lehető legrosszabb módon.
katonai műveletekben használják,
amikor valami váratlanul felrobban.
rájöttem, hogy ilyenek vagyunk mi is,
és semmiféle rend nem tudna helyrehozni semmit most már.
HORVÁTH BENJI fordításai
Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Romániai Írók Szövetségének debütdíját. Fenti verse a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből való. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.