.svg)
Andrej Kurkov: Szürke méhek. A donbaszi háború regénye. Balla Judit fordítása. Művelt Nép Kiadó, Budapest, 2023.
Andrej Kurkov szomorú aktualitással bíró regényében az oroszok által már elfoglalt Krím területén járunk, egy Donyeck környéki kis faluban, az ukránok és az orosz szeparatisták közötti senkiföldjén. Lakói mind elmenekültek már évekkel ezelőtt erről a szürke zónába szorult településről, mindössze ketten maradtak, akik nem voltak hajlandóak erre: a leszázalékolt bányászból lett szenvedélyes méhész, Szergej, és régi ellenlábasa, Páska.
Szergej éli (vagy legalábbis megpróbálja élni) tovább úgy az életét, mintha nem fordult volna fel fenekestül a világ körülötte, nem lődözne a feje fölött a két szemben álló fél, nem bukkanna fel időről időre egy-egy halott, akit el kell temetni. Nemcsak azért nem menekül, mert nincs hová mennie, hanem mert úgy érzi, felelősséggel tartozik másokért. Vigyáznia kell elsősorban a méhekre, Páskára is, ha már így alakult, aztán az elhagyott házakra, a felhúzásra váró órákra és a pontos időre – valakinek várnia kell azokat, akik majd visszatérnek. Összebékül tehát „ellenségbarátjával”, takarékra állítja magát, csöndes-egyszerű, beszűkült és egyhangú jelenét, makacsul őrizve a normalitást apró, értelmetlennek tűnő mozzanatokban is. A háború iránti apátiával folytatja napi rutinját, abban a reményben, hogy ezzel kizárhatja, mintegy megsemmisítheti a valóságot, ami körbeveszi.
A valóság azonban nem hagyja magát ilyen könnyen kijátszani. Szergejnek éppen a felelősségérzet miatt kell végül elhagyni az otthonát: amikor a méhei életét veszélyezteti a háború, akkor felkerekedik, hogy a tavaszi és nyári hónapokra biztonságos területen engedhesse őket gyűjteni. Útja nem éppen a remények szerint alakul. Szergejnek és rajta keresztül az olvasónak nemcsak a háború pusztításaival kell szembesülnie, hanem azzal is, hogy valamikori rendszerek, meggyőződések, életformák fölött is eljárt az idő, bármennyire is őrzi azokat a nosztalgia. Mégsem válik tragikussá a regény hangja – az ellentéteket, magányt, idegenséget, nyomasztó felismeréseket Kurkov sajátságos atmoszférával és fanyar humorával oldja fel, ettől (is) válik címével ellentétben sokszínű, sokrétegű olvasmánnyá.
