„Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember” – magyar nyelvtudományi kiadványok bemutatója

Március 6-án Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke szervezésében sor került a közelmúltban megjelent magyar nyelvtudományi kiadványok bemutatójára. A Vallásszabadság Házában Benő Attila, Lázár Lakatos Aliz és Péntek János köteteit Dimény Hajnalka, Németh Boglárka, Zsemlyei Borbála, valamint Benő Attila mutatták be. Az eseményt Sófalvi Krisztina moderálta.

A rendezvényt Mile Balázs, elsőbeosztott konzul köszöntő beszéde nyitotta meg, aki szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy pont az Arany János születését követő napokban mutathatták be a négy nyelvészeti témájú kiadványt.

Elsőként Benő Attila beszélt Péntek János Nyelvész életidők, életpályák Erdélyben. Elődök, mesterek, pályatársak című kötetéről. Többször is kihangsúlyozta a címben megjelenő életidők, életpályák szavakat, mivel ez a könyv mindenkit érint azáltal, hogy emberi életeket mutat be. Olyan személyek életéről is szól, akik már feledésbe merültek, és olyanokéról is, akiknek ma is erőteljes kultuszuk van. Esszék, búcsúzások és interjúk formájában olvashatunk Apáczai Csere Jánosról, Gyarmathi Sámuelről vagy Teleki Józsefről mint elődökről, Szabó T. Attilát, Márton Gyulát és Benkő Lórándot mint mestert említi a könyv, de Péntek tanítványokról, kollégákról, útitársakról, pályatársakról (Szilágyi N. Sándorról, Kiss Jenőről) is ír. Benő szerint nem csak nyelvészeknek szól ez a kötet, hanem mindenkinek, akit érdekel a kisebbségi nyelvhasználat helyzete és az, hogy mit kezdünk az életünkkel és az életpályákkal. Péntek János, a kötet szerzője annyival egészítette ki az elmondottakat, hogy másképpen emlékeznek Erdélyben és másképpen Magyarországon, ezért is örülne, hogyha a kötete eljutna magyarországi könyvtárakba, hallgatókhoz, hogy olvassanak erdélyiekről, mert semmiképp nem lesz ártalmukra.

Ezután Németh Boglárka mutatta be Péntek János másik kötetét, az Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban címmel megjelent kiadványt. Elárulta, sokat gondolkodott, hogyan lehetne egy mondatban jellemezni a kötetet, de nem járt sikerrel, mert a könyv túl sokoldalú ehhez. Szerinte a könyv egyszerre több fontos dolgot is vállal: egyrészt árnyalt képet fest arról, hogy a tájnyelvi beszédmódnak milyen funkciói vannak az egyén életében, másrészt rávilágít arra, hogy kisebbségi helyzetben hogyan segít a nyelvjárás az identitás megőrzésében.

Németh hangsúlyozta, hogy ez a könyv emberekről is szól, nem csak nyelvi jelenségekről. Megmutatja egy-egy régió, beszédközösség sorstörténetét is, amit egy nyelvészeti témájú írásban nagyon nehéz megvalósítani.

Lázár Lakatos Aliz Szleng a kétnyelvűségben. Attitűd és kontaktusjelenség az erdélyi magyar fiatalok körében című kiadványát Dimény Hajnalka ismertette. A szerző az erdélyi magyar fiatalok szlenghez való viszonyát vizsgálja, a végeredmény pedig nagyon olvasmányos. A szlenggel mindannyian találkozunk. Használjuk, és gondolunk is valamit azokról, akik használják, ezért is releváns a kutatás. A szleng többnyelvű környezetben is létrejön, a szóátvétel az egyik alapja. Dimény a kötetet fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlja, hogy többet megtudjanak a nyelvhasználatukról, valamint az őket körülvevő nyelvi jelenségekről.

Végül Zsemlyei Borbála mutatta be Benő Attila és Péntek János Erdélyi magyar kulturális szótárát. Kezdésként azt a kérdést tette fel, hogy manapság, amikor már mindenhez hozzá lehet férni az interneten, van-e szükség egy ilyen kötetre? Péntek Jánosnak az a válasza erre, hogy bár sok minden elérhető, nem könnyű tájékozódni, és az internet válaszai nem is mindig pontosak, ezért van szükség a szótárra. Zsemlyei bizonyította, hogy a szerkesztőknek sikerült nagyon színes és tág képet rajzolni Erdélyről, mivel a szótár „a népi és az elitkultúra szimbólumértékű anyagi és szellemi értékeit mutatja be”, például Csaba királyfit, Mátyás királyt, Gábor Áront, a kolozsvári káposztát és a Csángó Néprajzi Múzeumot. Emellett hozzáfűzte, hogy a szótár szerkezete nagyon olvasóbarát, olyan magyar identitásúaknak szól, akik szeretnék jobban megismerni ezt a multikulturális vidéket, de akár olyan román nyelvű diákoknak is jól jöhet, akik tudnak már valamennyire magyarul, ahhoz viszont, hogy nyelvi kompetenciájuk fejlődhessen, kulturális kompetenciára is szert kell tenniük.

‍