.svg)
2019. február 15-én, pénteken 17 órára a Kájoni János Megyei Könyvtárban ismerkedhettek meg a csíkszeredai érdeklődők Baptiste Beaulieu francia orvos, író, blogger többszörösen díjazott Mesék halál ellen című, eredeti nyelven 2013-ban megjelent könyvével. Magyar fordítása 2018-ban látott napvilágot a Bookart kiadónál, Ádám Péter fordításában, Hajdú-Farkas Zoltán szerkesztésében és Hajdú Krisztina Nammura munkáit felhasználó borítójával. A könyvről Domokos Zsófia, a Bookart kiadó képviselője, Hadnagy Margit, vásárhelyi gyermekgyógyász rezidens és Kraft Hunor, szülész és nőgyógyász beszélgettek. Fuvolán közreműködött Boldizsár Szabolcs.
A Mesék halál ellen egy fiatal rezidens orvos hét napját követi végig a sürgősségi osztályon, különös tekintettel az egyik beteggel való kapcsolatára, akiről eldönti, hogy úgy tartja életben, hogy mesél neki.
A könyvben egyidejűleg van jelen az életszagúság, rengeteg tisztelet, tömérdek humor, de mindez rózsaszínű szirupos máz nélkül. Ezek a történetek bármelyik orvossal megtörténhettek volna. Ugyanakkor egy leleplező történet is. Az orvosokra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint a színészekre, de azt, hogy mi van az öltözőben, azt nem lehet tudni. A könyvben megjelenik egy orvosi társadalom, annak mindenféle szereplőjével. Mindezzel itthon is találkozhatunk. Kissé idealista a nagyfokú tisztelet amit tanúsít a könyv a pácienssel szemben. Éppen ezért „olyan szempontból is jó ezt a könyvet újra fellapozni, hogy az ember iránti tisztelet megerősödön bennem” – véli Hadnagy Margit.
Tény, hogy az emberek nem szeretnek kórházakba menni. Itt is érvényes a kihívás: a gyereket megnyugtatni, a haldoklónak megmondani, hogy eddig tart a tudomány. Ha folyamatosan ilyen helyzetekbe kerül az ember, akkor sokszorosan számít, hogy ne legyen „goromba pokróc”, hanem alázatos tudjon maradni a kollégáival szemben is. Amíg rezidens, addig ezt muszáj, a sikerek után nehéz megmaradni alázatosnak. Mindenképp fontos a könyvben megjelenített humorra és alázatra törekedni.
Kiváltság ha az embernek lehet egy személyes kapcsolata egy másik emberrel. A gyerek például attól még, hogy beteg, megmarad gyereknek. Nehéz kialakítani a kapcsolatot a szülőkkel, gyerekekkel és folyamatosan dolgozni kell ezeken a kapcsolatokon, mert bizonyos esetekben a kapcsolat valóban gyógyít. Ugyanakkor ott van a folyamatos dilemma is, hogy mennyit kell betenni a közösbe. Az orvos-beteg kapcsolat egy igencsak veszélyes játék, mert ha valami nem sikerül a gyógytítás folyamatában, akkor az orvos is implikálódik.
Orvosként az ember abban tud a leginkább elfáradni, ha nincs kapcsolatban saját magával. Mivel egész nap betegekkel dolgozik, ezért éppen ugyanannyira fontos, mint amennyire nehéz beismerni önmagának, ha éppen dühös vagy frusztrált. Éppen emiatt jogos a kérdés, hogy vajon a kapcsolat-e a veszélyesebb, vagy a hiánya? A düh és a frusztráció nem olyan érzések, amiket egyedül az ember el tud rendezni magában, főleg ha folyamatosan fennáll a lehetősége hogy azt érzi, hogy nem volt elég jó. Millió módszerrel lehet védekezni ez ellen, de a pácienssel való közelség nem megoldás, egyszerűen azért, mert nem dialógus, az orvos ilyen esetben csak adni tud. Éppen ezért táncol minden esetben pengeélen amikor a betegeivel igyekszik valamilyen szintű kapcsolatot kialakítani.
Kraft Hunor szerint, akármilyen apróságnak is tűnik, de itt az ideje, hogy elkezdje leírni a viccesebb-érdekesebb dolgokat amik a kórházban történnek. Az elején ugyanis rengeteg története volt, rengeteg mindent tudott mesélni, de ahogy telt az idő és belefásult a hétköznapokba, már csak évente egy-két arc maradt meg. Hadnagy Margit, aki ugyan a belefásulásról még nem beszélhet, mert egy hete volt az első ügyelete, szintén azon változtatna, hogy elkezdené leírni- csak magának, emlékeztetőül és útravalóul-, hogy mekkora bizalmat lát a szülők részéről amikor a gyerekeket orvoshoz viszik.
Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy nem kell olyan véresen komolyan venni az egészet.
