.svg)
Életének 82. évében elhunyt Cseke Gábor költő, író, újságíró.
Szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban érettségizett 1957-ben, majd 1962-ben magyar irodalom szakos tanári képesítést szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Ugyancsak nevéhez fűződik az Erdélyi és csángó költészet című online irodalmi lexikon, amely több mint 200 szerzőt foglal magába.
A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozott az 1950-es években lejáratott "termelési témák" költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.
Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó című gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).
A Káfé Főnix internetes irodalmi portál szerkesztője volt, ahol március 19-én Gergely Tamás búcsúzott tőle.
„Erdélyből érkezett a hír, hogy meghalt Cseke Gábor, sokunk Gabija, a Káfé szerkesztője. Költő volt, mûfordító, prózaíró, nem utolsósorban szerkesztő. És barát.
Akkor lett a Káfé szerkesztője is, hogy megkértem, egészítené ki a az addig Café Stockholm névre hallgató online lapot fényképekkel. Hiszen tudtam, hogy szenvedélye a fotó, bár maga nem mûvelte a mûfajt. Aztán általa bejöttek a versek, a szépirodalom, a saját képére formálta az immár nevet változtatott Káfét. Fáradhatatlan volt és jó szeme volt az újra, érdekesre.
Most elment. Köszönöm, Gabi, a barátságod!”
